Ha valaki buliba, vagy vacsorára megy és készülnie kell, de közben ott van mellette 2 virgonc gyerek, annak a 4 és fél óra nagyon gyorsan tovaszáll.
Pansy amilyen gyorsan tudott lezuhanyzott, bekente magát kedvenc levendulás testápolójával, aminek illata lenyugtatta. Haját szépen kifésülte, és bement a szobába, hol az ágyra volt terítve a gyönyörű halványlila estélyi. Most is megállt és, mint akárhányszor is haladt el mellette végighúzta kezét az anyagon.
Gyorsan felkapta magára a fekete csipkés melltartót és bugyit, majd a ruhához lépett. Óvatosan, mintha egy gyönyörűen hímzett porcelán készlet lenne emelte fel, nehogy valami baja legyen és felvette. Libby segítségével felhúzta a cipzárt. A lélegzete is elakadt. A ruha tökéletes volt. Érintése kellemes, mint a bársony, és élvezettel forgott körbe érezvén a vékony anyag súrlódását. Az alapszín valóban halványlila volt, de fekete minták voltak fellelhetők rajta vékonyabb és vastagabb vonalakkal. V alakú kivágása volt, csábító dekoltázst adva neki, és nyakba akasztott volt. A felsőtestére szűkült, de csípőjétől lazább lett, és combközépen, ahol vége volt, kicsit fodrozódott. Egyszerűen mesés volt.
Hozzá, begöndörítette a haját, majd laza kontyba fogta fel, elől viszont szabadon lógott néhány tincs. A szemét kihúzta feketével, és hosszú szempilláját is kiemelte spirállal. Nem kell sok festék, hiszen a ruha eleve nagyot dob a megjelenésen.
Mikor fekete magas sarkúját is felhúzta, elégedetten állt a tükör elé, hogy csodálja magát. Minden nő önbizalma azonnal megnő, ha csinosnak öltözik, ha egy olyan mesés ruhát kap, vagy ha olyasvalaki hívja meg egy vacsorára, vagy akárhová, aki ezzel valahol az elismerését mutatja ki!
- Gyönyörű vagy!
Pansy ijedten ocsúdott fel a kellemes, de meglepő férfihangra; Draco az ajtóban támaszkodott, vállát az ajtófélfának döntve keresztbetett karral járatta tekintetét a nőn.
Ő is szintén végigmérte a férfit, aki hihetetlenül vonzó volt fekete nadrágba és ezüstös ingbe öltözve, ami még jobban kiemelte szemét. Haját kissé összekócoltan viselte, még jobban dobva megjelenésén. Nagyon meleg van! – gondolta Pansy.
- Mióta vagy itt?
- Csak pár perce. – elindult a másik fele – Elég gyenge képzelőerőm van. Sokkal elbűvölőbb vagy, mint gondoltam. – állt meg Pansy előtt.
- Köszönöm. Akkor azt hiszem összeillünk. Te is lélegzetelállító vagy. – mosolygott cserfesen.
Jobb, ha nem mutatom ki a gyengeségem, mennyire hatással is van rám Draco. Inkább vegyem fel vele a „harcot”.
- Kösz… de azt hiszem, valami még hiányzik. – lépett még közelebb; testük már csak pár centire volt.
- Valóban?
- Nos, igen. – azzal a férfi belenyúlt a zsebébe és egy hosszúkás zöld dobozt húzott elő és adta át a nőnek.
- Ez mi? – felvont szemöldökkel, megcsillanó szemmel nézett a szürke szemekbe.
- Nézd meg! – mosolygott gúnyosan.
Pansy enyhén remegő kezekkel nyitotta ki a dobozt, amiben egy nyaklánc volt. A mintája nem túl bonyolult: feketealap, de a közepén egy ezüst csík futott végig. Az egész egy hullámra emlékeztetett.
- Ez nagyon szép. – suttogta álmélkodva.
- Megengeded?
Választ se várva kivette az ékszert a karcsú kezekből. Pansy megfordult, hogy Draco a nyakába tudja rakni és bekapcsolni a nyakláncot. Nem bírta ki, hogy ne simítson végig rajta.
- Köszönöm. – mondta a tükörbe, ahol Draco izzó szemével találkozott pillantása.
Már megint úgy néz. Miért?
Draco keze lejjebb csúszott, végigsimítva a női karon. Megszorította a kézfejét, majd felemelte és megcsókolta, miközben nem eresztette el a barna szempárt. A másik szempillája megrebbent a gyöngéd, de ugyanakkor felperzselő érintéstől. A szívverése is felgyorsult, mintha égett volna a bőre a helyen, ahol Draco szája érintette bőrét.
- Én köszönöm. – felelte a férfi, még egy csókot hintve a kézfejre – Mehetünk?
- Uhm. Persze. Menjünk. – Basszus, miért remegek?
Mindketten lesiettek az emeletről, felvették a kabátjukat, majd kimentek a ház határvonalán kívül és hoppanáltak.
----------------------------------
- Tényleg, akkor Libby vigyáz a srácokra? – kérdezte Draco London utcáin sétálva.
- Igen. Szóltam neki, hogy elmegyünk és hogy valószínűleg későn jövünk. Megkértem, hogy vigyázzon rájuk. – lépegetett mellette Pansy.
- Hova megyünk? Már teljesen elvesztettem a fonalat. – szólalt meg pár perc csend után.
Draco felnevetett.
- Nyugalom. Már csak pár perc.
Pansy gyanúsan ránézett a másikra. Pár perc séta után és pár utcán való bekanyarodás után tényleg elértek egy ház elé, ahogy Draco ígérte. Afféle családi háznak nézett ki. De ki tudja? A dolgok néha nem azok, amiknek mutatják magukat. Főleg a varázsvilágban nem.
- Csak utánad. – állt meg Draco a kis lépcső elején, ami az ajtóhoz vezetett. Pansy felsietett, ránézett a másikra. A férfi bekopogott.
A következő pillanatban egy kedves – Pansy-nél is alacsonyabb - nő nyitott ajtót. Sárga ruhában volt, szőke, rövid haja apró göndör fürtökben állt, barna szemei melegen néztek rájuk, arcán ráncok keletkeztek a mosolytól.
- Ah, Draco Malfoy! Örülök, hogy eljöttél. – invitálta egy kedves kézmozdulattal a hölgy őket beljebb – Méghozzá ennek az ifjú hölgynek a társaságában. – mérte végig Pansy-t.
- Draco, drága barátom. – indult meg egy öreg férfi feléjük, és meg is állt a nő mellett, majd kezet rázott Dracoval.
- Ki ez a tündér köztünk? – Pansy teljesen elpirult. Jó kis kezdet.
- Matilda, Frank, hadd mutassam be Pansy Parkinson-t. Pansy ők itt Matilda és Frank Goscow, munkatársaim és egyben régi barátaim is.
Draco végig a nő szemeibe nézve magyarázott, teljesen felszabadult arccal., észre se véve, hogy a nő derekát öleli.
- Örülök, hogy találkoztunk Pansy – fogott vele kezet kedvesen Mr. Goscow.
- Én úgy szintén. – válaszolta teljesen levörösödve a nő.
- Jó, hogy te is itt vagy. – mosolygott rá Matilda.
Volt valami furcsa ebben a nőben. De nem tudta volna Pansy megmondani mi volt az. De ott volt a levegőben körülötte.
- No, kerüljetek beljebb.
Nem kellett kétszer mondani. A lakás világos volt a lámpák miatt, de Pansy biztos volt benne, hogy a sötétben is, olyan lenne a szoba, mint nappal a napsárga falak miatt.
Nem volt akkora mint Pansy háza, de kicsinek se volt mondható. Ahogy beléptek, jobbra a konyha volt látható, balra valami társalgó, de nehéz volt látni az egész helységet – teli volt emberekkel. Öltönyös, elegáns férfiakkal és csillogó-villogó nőkkel, mindenféle alkatban.
Draco finoman jobbra húzta a nőt a pulthoz, amin vagy 100 ital volt.
- Mit kérsz?
- Chenet-et, édeset.
Draco jól megtöltötte a pezsgőspoharat, majd magának is öntött.
-----------------------------------
Pansy-t körbevezetve, szinte az egész társaságnak bemutatta már Draco. Épp az kertben beszélgettek egy szemüveges, fiatal férfival, mikor egy nagy pocakos, velük egyidős férfi odament hozzájuk.
Arcbőre szép volt, de apró izzadtságcseppek jelentek meg az arcán, fekete haja a feje tetején nem is volt, fekete szemét össze vissza pörgette, mint egy elmebeteg. Hatalmas hasán már-már pattanásig feszült a fehér ingje, ami mellkésen megjegyezve rosszul volt begombolva. Egy szóval nem egy kövér személy csatlakozott hozzájuk, hanem egy dagadt disznó.
- Mi van Edgar? – tötte hátba a szemüveges srácot, aki egyébként nagyon okos matematikai oldaláról mutatkozott meg, legalább is Pansy ezt rögtön felismerte benne.
- Semmi Chris. Ha megkérhetnélek ne ütögess!
- Bocsesz pajti-cica. – Ez buzi vagy csak ennyire részeg? Nézte a „disznót” undorodva Pansy.
Erre mormogott valami választ Edgar, de azt már senki se hallotta.
- Nocsak. Itt van egy kis ex-halálfaló palánta is körünkben.
- Fogd be a szád Chris! – sziszegte villogó tekintettel Draco.
- Huh, de harap ma valaki. – a disznó vígan meghúzta a borát.
- Ne akard, hogy leátkozzam a fejedet!
- Ki ez a csibevirág? – kérdezte a disznó Pansy-re mutatva, idiótán vigyorogva.
Na jó, ez cső buzi. Senki se szólt semmit.
- Odase nekije, Én Christopher Bellionty vagyok. Kegyed pedig?
- Ő itt a barátnőm, Pansy Parkinson.
Draco birtoklón szorította meg Pansy köré tekert karját. A nő nyugodtan pislogva nézett fel a feszültséget sugárzó Dracora. Ezt a kemény hangot, dühödt tekintetet már ismert, nagyon is ismerte a múltból. Mikor Draco féltékeny volt, akkor csinálta ezt. Persze abban az időben folyton Pansy agyára ment ezzel a hülyeséggel, mikor jártak. Semmi értelme nem volt… akkor.
Most mégis, valahogy melegség töltötte el Pansyt, mintha Dracot érdekelné. Máskülönben miért tenné ezt? Egy apró mosoly jelent meg akaratlanul is arcán.
- Barátnő, ha? Ki hinné el, hogy Astoria után még egy nő is szóba állna veled?
- Elég volt! – nyúlt volna pálcájáért Draco, de Pansy megfogta a kezét.
- Ne csináld! – suttogta – Direkt csinálja. Szánalmas féreg. – sziszegte összeszűkült szemmel a disznónak.
- Oh, vagy csak nem tudja mit tettél a nejeddel? Ezért van még veled? Vagy esetleg csak egy egyéjszakás kaland? Eléggé kihívóan néz ki. Honnan szalasztottad?
- Most megdöglesz.
- Draco! Hagyd abba! Gyere menjünk.
Rángatta maga után párját mielőtt még az nekimenne Chris-nek, ami ismerve Malfoy-t már gyerekkora óta, nem lenne szerencsés a másiknak, még ha nincsenek is egy súlycsoportban.
- Ezért még megfizet! – morogta.
A nő behúzta őt az emeletre vezető lépcső alá a lakásban, ahol senki sem volt. Ugyanis túl jó idő volt odakint, csillagos éggel, így még az ételt-italt is kivitték.
- Draco, nézz rám. Nézz ide. Ne csinálj fesztivált. Gondolom Frank nem lenne oda, ha tönkretennéd a partit.
- Én tenném tönkre?! Magunkat védtem. – csattant a másik.
- Tudom Drake – a férfi szájára tette a mutatóujját – De direkt csinálta. Mit gondoltak volna a többiek, ha nekiállsz egy szánalmas dagadt disznót püffölni vagy átkozni?
Szinte a végtelenségig tartó ideig nézett a barna szemekbe, majd Draco kezébe vette a puha kezeket és egyesével megpuszilta őket. Pansy elvéve az egyiket, végigsimított a selymes arcon, majd hirtelen ötlettől vezérelve megpuszilta a másik arcát. Ő addig lassan átölelte a keskeny női derekat, másik kézébe még mindig Pansy másik keze volt, amit most hüvelykujjával simogatott köröket leírva.
Nem ittak sokat, de az a kévés pia plusz Draco parfümje teljesen megrészegítette Pansy-t. Nehezen véve a levegőt fejét lejjebb hajtotta; orrával súrolta a másik bőrét, és puszit nyomott a férfi nyakára is. A másik erre oldalra fordította a fejét és orrát belefúrta a levendulás hajzuhatagba, hatalmasat szippantott belőle.
Draco nem tudta hol van, ki nézi őket, nem is érdekelte, csak még többet akart a nőből. Egy határozott mozdulattal megfordította a nőt, a falhoz préselte saját testével. Bal kezével végigsimított a melleken keresztül a combokig, majd hátul a fenekén megállapodott. Másik kezének ujjaival gyengéden simogatta a vékony nyakon lévő ütőeret.
- Drake… - suttogta a kék, lángoló szemekbe elveszve.
- Tudtam! Ribancboszorka, igaz? Végleg elfogyott a Malfoy-büszkeséged?
Jelent meg Chris Draco háta mögött. Mielőtt Draco bármit is tehetett volna, Pansy nekilökte őt a falnak, és lassú, nőies léptekkel odasétált Chris-hez. A dagadék vigyorgott, mint egy baba, csak kevésbé zabálnivalóan. A nő csábosan rámosolygott, majd cserfesen odadörgölte magát a férfihoz.
- Ejha. Mi van cicus? Mit akarsz? Egy igazi férfi kéne?
- Nem… – hajolt közelebb a férfi arcához – csak van, amit rég nem próbáltam. – mosolygott tovább negédesen.
Draco lélegzet visszafojtva figyelte a jelenetet pálcával a kezében, mikor a nő mozdulatán megakadt a tekintete – ő ugyanis gyorsan a combjához nyúlt és…
- Mi az, amit rég próbáltál cicus?
Pansy csilingelően felnevetett.
- Hát ezt… Densaugeo! – erre Chris felső két lapátfoga óriásivá nőtt – Ja meg mondjuk ezt is: Exlukhops! – a második bűbáj undorítóbb lett.
Pansy ördögien gonoszul vigyorgott a férfira felemelt pálcával. A második átok csak rátett a lapátra – Chris mókusfogai ellenére –most rágógumi lógott ki az orrából, teljesen eldugítva azt.
Hörögve próbált Pansy fele suhintani, de nem találta el. Ehelyett megtámaszkodott az asztalon, és pálcája után nyúlt, de nem volt elég gyors. Draco lereagálta és lefegyverezte egy Capitulatussal. Chris pálcát vesztetten elindult Draco fele, de nagy hasa miatt, teli piával, és még meg is átkozva hasra esett.
Pansy egy darabig bámulta a nagy darab embert a földön. Szinte nem is mozgott. Csak elájult? Csak nem lehet olyan nagy baja. Draco gyors mozdulataira tért vissza a merengésből, ugyanis a férfi sietősen eltüntette a rágógumit és a nagy fogakat.
- Miért csinálod?
Draco nem felelt. Kifürkészhetetlen szemekkel nézett a lányra. Pansy viszonozta a tekintetet, de elkapta a szemét, mikor valaki belépett a házba.
- Itt meg mi történt?
Matilda volt az. A ház úrnője. Aki most aggódó szemekkel tekintett Dracora.
- Chris többet ivott a kelleténél. – válaszolta vontatott hangnemben.
- Ah, értem.
- Ne haragudj Matilda. Nem akartunk kint jelenetet, de Chris becsmérelte a barátnőmet. Remélem megérted, hogy ezt nem hagyhatom.
- Jaj, Pansy drágám minden rendben? Én mondtam Frank-nek, hogy ne hívja meg ezt az embert. Túlságosan provokáló.
- Dehogy, nem történt semmi. – csak dermedt suttogásra telt Pansy-től.
Végre rájött mi az, ami Matilda körül volt a levegőben. Valami, ami ott volt a most is kezét szorító mozdulatában, az aggódó szemeiben, kedves mosolyában, az illatában… az érzésben, hogy mellette van valaki, aki annyira hasonlít… egy anyára, ami neki sosem volt.
Pansy lehunyta a szemét mert érezte, hogy könny futja el a szemét.
- Azt hiszem, a legjobb ha most megyünk.
Erre mind a két nő felkapta a szemét.
- Ne, ne, ne. Figyeljetek! Nem nagy ügy. Felejtsétek el Chris-t. Majd én feltakarítom. Maradjatok! – nézett esdeklőn Mrs. Goscow a fiatal párra.
Pansy is felemelte tekintetét Dracora. A férfi kutatta pár pillanatig a barna szempárt, végül melegen
- Rendben.
A két nő egymásra mosolygott. Valami volt ebben a mosolyban, de Draco inkább csak csendben maradt.
Mindketten segítettek a rendet pakolni, és kimentek mindannyian a partira.
--------------------------------------
Pansy magán is meglepődött, hogy mennyire tetszik neki Matilda társasága, attól meg végképp, hogy milyen imponálónak tartja Draco közelségét. Sokat nevettek, mindketten felszabadultak, viccelődtek, még egymás kezét is fogták. Teljesen elkábultak, mintha felhők közt lebegtek volna egy másik világban.
A parti hangulata egyre csak oldódott, egyre többen kezdtek táncolni. Draco is magával húzta a tiltakozó Pansyt, aki végig állította, hogy nem egy jó táncos. Megadva magukat a laza, vidám zenének, egymást karolva táncoltak a tömegben.
Pansy egy este sem nevetett annyit, mint akkor, szinte fájt már a szája. Draco egészen más oldaláról mutatkozott meg. Sosem látta ennyire vidámnak. Tetszett neki, még akkor is, ha netán az ital is rásegített. A következő szám egy lassú, szerelmes dal volt. Draco itt sem engedte el a lányt, szorosan ölelte a derekát, nem mintha Pansy-nek megfordult volna a fejében, hogy ott hagyja.
Annyira szoros volt az ölelésük, hogy az egész testük összepréselődött. Pansy szemei elkeztek nehezülni, és csukott szemmel a férfi vállára hajtva fejét élvezte tovább Draco csipő lengését, ahogy diktálta a tánctempót. Orrát odafúrta a másik nyakához, és egyenletesen lélegezte be a jól ismert illatot. Egyre ingerlőbbnek találta a fiút, kíváncsi volt vajon mit gondol, hogyan néz éppen, így épp felemelte volna fejét, hogy a szürke szemekbe nézzen, mikor megérezte Draco fejét, ahogy az gyengéden az ő fejére van hajtva. Mikor hajolt hozzá? Nem is érezte. De már késő volt. Draco megérezte a nő mozgását, felemelte a fejét.
Arcuk csak pár centire volt egymástól. Pansy alig pár centivel volt kisebb Draco-nál így magassarkúban; szeme a szürke szempár és a férfi szája között cikázott. Hol elveszett a szemekben, hol kívánta az ajkát. Szem. Ajak. Szem. Ajak. Szem… AJAK!!! - kiáltotta a szíve. Közeledni akart, mikor Draco vette a lapot, és megelőzte. Egyik kezét belefúrta a sötét hajzuhatagba, majd hüvelykujjával körözve egyre közelebb került másik szájához. Másik kezének ujjaival a derekát simította. Egymás tükörképét látták egymás szemében. Egymás vágyát érezték egymás karjaiban.
Pansy is leutánozva a fiú mozdulatait egyre közelebb húzta a férfit, mikor végre Draco rányomta ajkait a lányéra.
Leírhatatlan érzés kerítette hatalmába őket. Több év telt el, anélkül, hogy látták volna egymást, vagy hogy érinthették volna a másikat. Most mégis. Ez a csók. Mindketten megdermedtek elsőre, ahogy érezték ahogy a vágy hatalmasat robbant és minden kis szikrája égeti a testüket, vágyakozik a másik érintése után. És minden apró csókkal csak nő az érzés, mintha sosem múlna a szomjúság.
Draco apró csókokat lehelt a másik dús ajkára, aki egyre jobban gyengült. Szinte remegett a nő lába. Ha Draco nem tartja, biztos összeesik. Pansy érezte, hogy Draco már készült lezárni a csókot, így beleharapott puhán a másik húsos alsóajkába és megszívta azt.
Lihegve váltak el ajkaik, mintha csak órákon át csókolództak volna, pedig alig telt el pár másodperc. Draco eddig hideg tekintete teli volt a forróság lángjaival, szinte égették Pansy arcát, de ő állta a tekintetet. Draco megrészegedve nézte a nő enyhén megduzzadt vörös ajkait. Hirtelen közelebb hajolt és súrolta ajkával a másikét.
- Menjünk! – suttogta rekedten.
- Oké. – csuklott el Pansy hangja.
Draco eltávolodott, de el nem engedve a nő bal kezét magával húzta.
- Frank, köszönjük a meghívást. Azt hiszem itt az ideje, hogy menjünk. – rázott kezet Draco a házigazdával.
- Oh, rendben…
- Reméljük jól éreztétek magatokat. Gyertek be bármikor. – mosolygott kedvesen Matilda.
Átölelte Pansy-t.
- Úgy lesz. – nézett komolyan rá a nő.
- Matilda. – ölelte át őt Draco – Jó éjt!
- Jó éjt!
Azzal Draco maga után húzva a félig józan Pansy-t sétált ki a házból. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
