A napok elrepültek és Hermione már lassan nem is értette, hogyan bírja ki Malfoy mellett. A mardekáros persze minduntalan kritizálta, beszólt neki és nem hagyta békén mindaddig, amíg Hermione vissza nem válaszolt valamit. Ez legtöbbször csupán egy egyszerű „fogd be” volt másszor hosszabb szónoklat. Az órák ettől függetlenül nagyon tetszettek Hermionénak, főleg amikor egy-egy bájitalt kellett fölismerni. Deelen professzor ilyenkor rögtön a lányra nézett és tőle várta a választ. Hermione örült neki, hogy a tanár úr ilyen gyorsan észrevette mennyire, kedveli az óráit és milyen jó bájitalból. Malfoy ekkor mindegy volt mit mondott, a lányt nem érdekelte. A lényegesebb dolog természetesen Deelen professzor véleménye, így, hát mellette elvesztek a mardekáros beszólásai.
Egy szerdai napon, kivételesen Hermione is a fiúkkal együtt számolta hány óra van még hátra. Igaz most bájitaltan következett, amit szeretett, de azért ki ne kívánná, hogy egy kicsit lazíthasson. Főleg, ha olyanokkal fárasztja az agyát, hogy bűbájtanon Ront és Lavendert figyelje az új varázslat gyakorlása helyett. Fogalma sem volt mi ütött belé…
- Mione itt vagy?– szólította Ginny hangja a folyosón.
- Persze, persze- vágta rá Hermione barátnője felé fordulva.
- Csak szólok, hogy kicsit túl mentél a bájital termen. Vagy nem ott lesz órátok? Mintha Harryék már bementek volna - mondta szemtelenül a lány, és kuncogva kinevette barátnője figyelmetlenségét, majd útbaigazította merre is, kellene mennie. Hermione mindezt tetetett sértődöttséggel vette tudomásul és közölte Ginnyvel ő csupán csak fáradt.
- Mellesleg nem én leszek az, aki elkésik az órájáról, mert megmutatta egy eltévedt kislánynak a helyes utat.
Gonoszul rávigyorgott a barátnőjére és futva a terem felé vette az irányt. Szerencséjére Deelen professzor is pont akkor lépett oda. Rákacsintott Hermionére és kitárta az ajtót.
- Lányoké az elsőbbség- mondta mosolyogva - Tessék hölgyem!
Hermione boldogan besétált és nem olyan boldogan leült a helyére. Malfoy most, is mint, máskor mardekáros barátaival szórakozott és csak nagy sokára fordult az ajtó irányába, és állt fel.
- A francba…-morogta kifejezve az iránti örömét, hogy a tanár belépett.
Köszöntek és mindenki leült a helyére majd várakozva, nézte a vigyorgó Deelen professzort.
-Először meghallgatunk pár bemutatkozást - kezdte fel, s alá járkálva- Remélem mindannyian, elkészítettétek a családfátokat és egy rövid leírást mellé.
Néhány helyről papírzörgés hallatszott, és egy kéz lendült a magasba.
Parvati Patil szinte imádatos arccal bámulta a tanárt és kezében boldogan lengette a családfáját.
-Szeretném felolvasni-mosolygott a lány. Deelen professzor beleegyezett és nyugodtan meghallgatta a kissé túl lelkes Parvatit. Mikor véget ért a griffendéles beszámolója a tanár úr körül nézett más boldog vállalkozót keresve.
-Hermione!- kiáltott, mint, aki csak most fedezte fel, hogy a lány is részt vesz az órán.
Az illető felkapta a fejét és zavarában kicsit el is pirult. „Ez most az jelenti, hogy nekem kell fölolvasnom?! Oh, csak azt ne!”
- Kezdheted! -mosolygott a professzor- Kíváncsian várom.
Hermione izgatottan előszedte a pergamenjét, amire a bemutatkozását írta, és elkezdte felolvasni.
Mugli családban élek, szüleim fogorvosok. Ez egy olyan foglalkozás, amire az embereknek mindig szükségük van, hiszen a fogakat folyton kell ápolni vagy gyógyítani. Kicsi koromban arról álmodtam, hogy én is ez legyek.
Anyukám, lánykori nevén Perova Allaczki lengyel származású. Olyan megértő, mint egy barátnő és mindig lehet rá számítani. Apukám Elton Granger sokat dolgozik, de akármikor van ideje a családjára. A húgom Prue mindössze hat éves. Csámpás, a macskám is a családhoz tartozik, bár őt mindig láthatom.
Szabadidőm nagy részét a barátaimmal töltöm, de nagyon szeretek olvasni is. Sportolni nem igazán szoktam, viszont a kviddics meccseket mindig végig szurkolom. A szünidőben pedig sokat segítek anyukámnak a házimunkában vagy játszom a húgommal. Ilyen vagyok én Hermione Jane Granger.
Mikor befejezte a felolvasást felnézett a professzorra, aki mosolyogva bólintott.
- Köszönöm. Nagyon szép és őszinte volt.
Hermione lehajtotta a fejét és érezte, hogy elpirul. Zavart is volt meg boldog, mert ki ne örülne a professzor kedves dicséretének. Ilyet még a stréberkedni próbáló Parvati sem kapott. Összehajtotta a pergament, amire a bemutatkozást írta és berakta a füzetébe. Örömét azonban nyomban elrontotta a mellette ülő féreg. Amíg Ron is felolvasta a háziját, Malfoy gúnyos képpel nézegette Hermionét.
-Őszinte…-nevetett- Még, hogy őszinte, inkább kis stréber. Miért nem írtad le az igazságot?- kérdezte, miközben lenézően végigmérte a lányt.
- Sárvérű vagyok. Imádok tanulni, és stréberkedni- folytatta Malfoy Hermione hangját utánozva. A griffendéles ezt már nem bírta, mérgesen ránézett és próbált ugyanolyan undorodó képet vágni, mint a fiú.
- Nagy az egod kicsi aggyal. Ezzel nem mész sokra- vágott vissza majd, mintha mi sem történt volna a tábla felé fordult. Malfoy nem hagyta annyiban a dolgot és dühösen felmordult. Lassan közelíteni kezdett Hermionéhez, hogy mikor az odafordult láthatta lekicsinylő tekintetét és a sápadt bőrén megjelenő piros foltokat, amik idegességére utaltak. ,, Jól, felmérgesítettem, de már régóta megérdemelte.’’
- Te…-mondta a dühtől kicsit túl hangosan Draco- Te rohadt…
Folytatni nem tudta, mert Deelen professzor keze nagyot csattanva lecsapott az asztaluk közepére. Malfoy szinte hátraugrott, ezzel visszahúzódva a saját helyére. Arca még mindig pirosan égett, de a mondatot már nem merte folytatni, sőt Hermione tekintetét is kerülte.
- Mi ez a hangoskodás?- ordított rájuk a professzor, bár főleg a fiúra nézett. Malfoyt viszont csöppet sem érdekelte, hogy éppen rászóltak, sőt olyan nyugodtan figyelte a füzetét, mintha nem is hozzá beszélnének. Hermione ellenben elszégyellte magát, pedig valójában nem ő beszélt.
- Bocsánat- suttogta fejét lehajtva. Deelen professzor elnyomott egy halvány mosolyt, majd újra Dracohoz fordult.
- Sajnálom, hogy a 45 percből 15 nem rólad szól, de attól még viselkedhetnél rendesebben is- Hermione halkan kuncogott a tanár úr megjegyzésén és mások is, felnevettek. Malfoy viszont egyátalán nem találta viccesnek a dolgot és már sokkal mogorvább képet vágott.
- Tudja…- kezdte erőltetett vigyorgással a professzorra nézve- Piton magánál százszor jobb tanár volt.
Malfoy kijelentését hirtelen csönd követte, de voltak, akik döbbenten suttogni kezdtek. Ilyet nem sokan mertek egy tanár szemébe mondani, pláne, ha még nem is sejtik reagálását. Mindenki, a szokásosat várta, hát, hogy Draco majd büntetőmunkát kap vagy pontlevonás, következik.
- Jól van fiam, a véleményedet tartsd meg magadnak- válaszolta nyugodtan Deelen professzor- És, ha ennyire van kedved beszélni, olvasd fel jó hangosan a bemutatkozásod.
Ez a reagálás az összes tanulót megdöbbentette. A lányok többsége csodálattal nézett a tanárra, de volt, aki inkább azt bánta, miért nem kapott büntetést a mardekáros. Malfoy nem szólt semmit, csak előbányászta gyűrött füzetéből a pergament és kihajtotta. Kedvetlenül morgott párat, végül neki kezdett. Háziján pontosan látszott, hogy nem sokat foglalkozhatott vele. Épphogy írt pár mondatot, és az a pár is elég rövidre sikerült. Deelen professzor ezzel el is intézte a büntetést és az óra hátra lévő részében úgy tűnt nem kíván foglalkozni Draco Malfoyjal.
- Arra gondoltam, hogy egyes bájitalokból lehetne egy jó kis előadást tartanotok,- mondta mosolyogva – egyfajta project munkát. Mindenki kap egy bájitalfajtát, és azt dolgozza ki.
A tanár úr választ várva körül nézett, de csak Parvati és Lavender rajongó hangja hallatszott. A többi diákot úgy tűnik nem értékelte Deelen professzor próbálkozását arra vonatkozóan, hogy érdekesebbé tegye a bájital órákat. Vagy csak lusták voltak véleményt nyilvánítani.
- Sajnos, ha csak ennyi az örvendező lélek, akkor is el kell késztenetek a feladatot- így a professzor- Én magam, osztom szét a bájitalfajtákat. Párokban dolgozzatok, mert úgy könnyebben elő tudjátok adni és az anyagot is egyszerűbb, összeállítani.
Hermoine szólni sem tudott a meglepetéstől és gondolni sem bírt arra, hogy neki… NEKI DRACO MALFOYJAL KELL EGYÜTT DOLGOZNIA! Ez lehetetlen. Nem akarta elhinni, hogy ilyen történhetett vele. Kicsit mérges is volt Deelen professzorra, amiért így osztotta be a csoportokat. Ebből valószínűleg az lesz, hogy csak ő egyedül fogja elkészíteni az egész projectet. Miért is segítene neki egy Malfoy, egy görény?
- Mi a szar?- fejezte ki egyértelmű véleményét Draco. „Na, ennyit erről.” Gondolta Hermione, bár nem mintha bánatos lenne ettől, csak bosszantotta, hogy vele lesz egy csoportba és, egyedül kell az egészet megcsinálnia.
Közben Deelen professzor elkezdte szétosztani a cetlikre írt bájitalfajtákat. Lavender nem túl boldogan elvette az övét, mialatt megpróbált távolabb húzódnia furcsán hörgő Monstrótól.
- Miss Granger és Mr. Malfoy…mi is legyen- gondolkozott a papírokat nézegető tanár úr- Meg van! A gyógyító bájitalokat kapjátok. Nem nehéz!- kacsintott rájuk majd tovább lépett. „ Áh, nem,…de ha az embert ilyen hülyével boronálják össze, nem lesz könnyű.” Ránézett a papírra, amin ez áll:
Gyógyító bájitalok:
Szempontok: -általában használatos növények
-a növények elterjedése
-a bájital használata, haszna
-csoportjai
-egyéb érdekességek
Annyira nem is szörnyű, gondolta mivel igazából a feladat egyszerűnek tűnt, csak Malfoyjal együtt dolgozni nem egyszerű. Nem számít, elkészíti, ő kap érte jó jegyet, Draco pedig marad ott, ahol van.
-Figyelem! – próbálta lecsendesíteni a zajosan beszélgető diákokat Deelen professzor - Akik a mérgező és gyógyító bajitalokat kaptak, azoknak ajánlani tudom Roxmorts falut, ahol kiállítás nyílt erről. Kik kaptak a hátastalanító bajitalt?- kérdezte hirtelen a tanár.
Ron es Neville felraktak a kezüket.
- Szerintem nektek is lesz ott lenn valami érdekes,- mondta tovább a mosolygó professzor- érdemes ott dolgoznotok. És mivel, úgy tudom ezen a hétvégen, lemehettek a faluba, csak ajánlani tudom, hogy párosával tegyetek egy kis kitérőt a kiállításra– az utolsó mondatnál jelentőség teljes pillantást vetett a párosokra. Hermione lehajtotta a fejét és „megadta magát”. Deelen professzor úgy tűnik csak nem akar megelégedni azzal, hogy egymás mellé ültette őket, még közös project munkát is szán nekik, amit egy csodás roxmortsi kirándulással szeretne egybe kötni. Ez már több mint a sors keze, ez Deelen professzor keze- gondolta nevetve a lány. Igaz Hermione magában elég bizarr ötletnek vélte, amint a tanár úr homlok ráncolva töri a fejét kit kivel, boronáljon össze. Természetesen mindez csak pár képtelen ötlet, valójában sejtelme sem volt ki vagy mi miatt történik ilyen szerencsétlenül a sorsa.
Draco Malfoyt természetesen továbbra sem izgatta a project, Deelen, Hermione, sőt egyátalán az egész bájital óra. El volt foglalva a füzetével, amibe szorgosan „jegyzetelt”(vagy legalábbis valami ahhoz hasonlót művelt).
Az óra végeztével aztán a professzor még egyszer figyelmeztette őket a project elkészítésére, és a roxmortsi hétvége csodás alkalmaira, amikor megnézhetik a kiállítást.
Majd sok sikert kívánt-, ami igazán ráfért Hermionére- és mosolyogva kiment a tanteremből. Hermione felállt, és elengedve a nyomuló mardekárosokat, bevárta barátait az ajtóban. Ron és Harry(főleg Harry, aki Monstrót kapta) nem tűntek túl lelkesnek Deelen project ötletétől.
- Szerencsére én Nevillet kaptam,aki legalább egy normális griffendéles- mondta vidáman Ron miközben elindultak a folyosón társaik után.
- Kösz, hogy közlöd velünk, legalább tudjuk, érted nem kell aggódnunk-szólt vissza kissé gúnyos hangon Hermione és bosszúsan, megrázta a fejét.
- Azért kérlek, fejezd ki részvétedet irántunk és próbáld elképzelni milyen helyzetbe kerültünk- emelte égnek a szemeit Harry mialatt savanyú képpel Ronhoz fordult- Attól a Deelentől még, kitelik és kikérdez mindegyikőnket a kiállításról, akkor aztán balhés lesz…
- Jól van, na! Értem!- válaszolt vissza békítően Ron- Tudom milyen szar helyzet.
„Hát, nem egy jó érzés nap, mint nap a beszólásokat, csúfolódásokat hallgatni, miközben egész érdekes lenne az óra. De csak azért is megcsinálom! Malfoy meg elmehet melegebb éghajlatra! Bárcsak, ne Deelen professzor kérne ilyet, aki amúgy olyan szuper tanár…” | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
