3. Megérkezés Portsmouth-ba

Az este nagyon gyorsan eltelt, szinte csak megvacsoráztak, segített Danny-nek fürödni, és már le is fekhettek aludni.

- Danny! Összepakoltad a játékaidat? – kérdezte Pansy reggel a gyerekszoba felé véve az irányt.

Danny a szoba közepén ült és a játék katonáival játszott, észre se véve a mögötte álló nőt, aki a kis táska felé pillantott. Üres.

- Danny csak annyit kértem, hogy csak a játékokat pakold össze! Ezek szerint vihetem is le, igaz?

- Neeeem! – pattant fel a kisfiú – Még ninc késssz.

Pansy nagyot sóhajtva összerakta az utolsó csomagjukat is, majd a konyhába ment és gyorsan csinált valami harapnivalót ebédre.

- Mit szeretnél enni? Yorkshire pudding-ot vagy zabkását? – kiáltott fel az emeletrea nő.

Halk dobogások szűrődtek le, majd a lépcső tetején megjelent Danny.

-  Zabkását kéjek szépen! – mosolygott fel a nőre, aki felültette a kicsit az asztal tetejére, hogy az onnan nézhesse a pálcaforgatással készülő ételt.

Nagyon hamar el is készültek, asztalhoz ültek, és Danny már végzett is, mikor Pansy a felénél járt.

- Ez gyors volt. Mit innál?

-  Sütőtöklét!

Azon nyomban az asztalon landolt a finom ital. Pansy mikor végzett gyorsan elsubickolta a tányérokat, mikor csöngettek. Danny megelőzte és kinyitotta az ajtót.

- Fúúú… Szia! Pansy itt a bácsi, aki tegnap velünk volt! – kiáltott válla fölött – Gyere be!

- Köszönöm Danny! Hogy vagy? – kérdezte Draco miközben a gyerek a kezét megragadva behúzta őt a konyhába ahonnan Pansy érkezett.

-  Szia!

- Szia! – Draco jól végigmérte a nőt. A haja copfba volt kötve, szemeit fekete szemceruzával emelte ki, ajkai halvány rózsaszínesen csillogtak. Zöld, feszülős hosszú ujjút viselt egy fekete farmerral, ami térdtől lefele be volt tűrve magassarkú csízmájába. – Jól nézel ki!

- Kösz – válaszolt halkan – Te is!

Draco fekete farmert viselt egy szürke pulcsival, amin a vékonyabb kabát volt. Haja kissé összekócoltan állt, szürke szemei elismerően csillogtak, míg arca kipirosodott a hidegtől.

- Kész vagytok?

- Nemmm! – rázta lassan a fejét Danny – Fenn hagytam a katonám.

- Dan, azt a konyhába hoztad magaddal.

-  Az csak az egyik volt. A másik fenn maradt.

-  Akkor futás!

Ahogy a kicsi felröhant az emeletre a Ne félj Silvinius, jövök! szavakkal, Draco Pansyhez fordult.

-  Van kandallótok?

- Nincs. Csak hoppanálni tudunk.

- Danny hoppanált már?

- Párszor.

Amint Danny lejött, megfogták a csomagokat, felöltöztek, és Draco összekapaszkodva a másik két utassal hoppanált.

------------------------------------------------

Egy rétre érkeztek, ami úgy 30 méterre lehetett egy hatalmas háztól, inkább kúriától. Pansy összes cucca a földre hullott kezéből és a döbbenettől hangot sem tudott  kiadni. Hajába túrt, hátra simítva az előrehullott tincseket.

A kúria két szintes volt, kerttel körülvéve. Velük szemben a kúriától balra húzódott egy szőlősföld, tőlük jobbra viszont egy tó volt. A „park” teli volt szebbnél-szebb fákkal, és különböző, színes virágokkal, melyek illata körüllengte a birtokot, magához csalogatva és egyben üdvözölve az érkezőket.

- Ez hihetetlen. – suttogta megrészegedetten a nő, aki oda volt a virágokért – Ilyen csak a mesékben létezik. – tett egy lépést előre.

Draco hátulról figyelte az ujjonnan érkezett vendégeit. El se tudta képzelni, mit lehet ennyi ideig bámulni. Persze, tisztában volt a kúria varázsaival, de neki ez természetes volt, hisz itt nőtt fel.

- Milyen nagy vár. – dünnyögte magának Danny, majd Dracohoz fordult – Te itt laksz?

- Igen. – mosolygott a gyerekre.

- És akkor Scorpius is itt van?

-  Igen, és azt hiszem már ki is szúrt minket. – mutatott a feléjük futó szőke gyerekre.

Scorpius gyorsan észrevette őket, és száguldani kezdett apjáék irányába. Először Danny-hez futott és szorosan megölelte.

-  Annyira szuper, hogy itt vagy. – lihegte – Apaaa! Úgy hiányoztál!

A kis szőkeség apja lábához szaladt, aki onnan felvette az ölébe és szorosan magához szorította. Draco hosszan belélegezte a kicsi illatát, majd elengedte, de csak annyira, hogy szemébe nézhessen.

- Te is hiányoztál! Milyen napod volt?

- Hát rossz.

- Miért? - döbbent le Draco.

- Mert nem voltál velem játszani. – duzzogott a fiú.

- Scorp, kicsim, ígérem, hogy játszom majd veled, csak előbb a vendégekkel kell foglalkoznom. – mondta gyengéden Draco.

- És mesélsz nekem este?

- Hát persze! – nyomott puszit a gyerek arcára, aki visítva lekívánkozott.

Amint földet ért Pansyhez fordult, aki elbűvölve nézte Draco gyengédségét. Sose látta még ilyennek. Ilyen kedvesnek, nem az nem jó szó. Ilyen szeretett teljesnek. Viszont mielőtt találkozott volna a férfi pillantásásval, aki épp ránézett, a nő gyorsan Scorpiusra váltott. Rámosolygott a felé közeledő gyerekre, aki egyszerre átölelte a lábát. Pansy megsimogatta kicsi fejét, majd elengedték egymást.

-  Szija Pansy! Szuper, hogy itt vagy.

-  Nekem is szuper! – vigyorgott vissza.

Scorpius kézen ragadta Danny-t és elindult vele a kúria felé, közben ecsetelve a délutáni programot. Pansy a várakozó Dracora nézett, mikor az megszólalt:

-  Libby! – egy apró házimanó pattant elő a semmiből.

- Igen Mr. Malfoy? – hajolt meg tiszteletteljesen.

- A vendégeim csomagjait vigye a szobájukba, és legyen ugyanúgy tekintettel Ms. Parkinson kéréseire is, mint az enyémekre.

-  Ahogy óhajtja uram! Ms. Parkinson üdvözlöm a birtokon. – hajolt ugyanúgy meg Pansy felé is a manó. – Mást óhajt Mr. Malfoy?

- Nem egyelőre ennyi lesz.

Azzal egy hatalmas pukkanással eltűnt a kis lény, de együtt a csomagokkal. Draco közelebb lépett a nőhöz, egy karnyújtásnyira.

- Most van délután egy óra. Nekem még vissza kell mennem a Minisztériumba, de úgy öt körül jövök vissza. Akkor ellesztek vagy vezesselek még körbe?

- Öhm… azt hiszem menni fog egyedül is.

- Rendben, ha segítség kell bármihez, szólj Libby-nek, vagy hívj fel engem.

- Oké.

- Akkor… szia.

-  Szia! És jó munkát! – mosolygott egy kicsit a nő.

Draco grimaszt vágott.

- Szerintem neked nehezebb dolgod lesz! – vigyorgott gúnyolódva Draco, és egy pukkanással el is tűnt.

Pansy egyedül indult el a kúria felé, ahol már a vísítozó nevetés vette át a hatalmat.

-----------------------------------

Draco késve ért haza, már el is múlt hat óra, mikor kinyitva az ajtót, fázósan belépett. A ház gyanúsan csendes volt. Letette a kabátját és nem tudta merre keresse Pansy-ékat. Az biztos volt, hogy kint nincsenek. Ahhoz túl hideg volt. Lassú léptekkel elindult fel a lépcsőn. Végigment a hosszú folyosón, majd a kanyart bevéve eldöntötte, hogy Scorpius szobájába megy először.

Benyitott. Sehol senki, csak néhány játék feküdt a földön, az ágy összegyűrve. Végre megütötte a fülét egy apró kuncogás. Az ellentétes irányba fordult, ahol az ő és Pansy szobája volt. Benyitott a sajátjába, de ott se voltak. Akkor már csak Pansy-é maradt.
Óvatosan, halkan benyitott, és meglátta a nőt a lila baldachin ágya szélén ülve, vele szemben állt a két kisgyerek, akik ámulva nézték a varázslatokat. Pansy épp Scorpiusnak varázsolt a kezébe egy picike plüss nyuszit. A világosbarna állatka láttán a gyerek azonnal felkiáltott, majd magához szorította a játékot.

- Pansy ez annyira aranyos. Apa is örülni fog neki. Szerintem tetszik majd neki.

- Szerintem is tetszeni fog neki – nevetett fel Pansy.

- Köszönöm. – Scorpius a nő nyakába ugrott, hosszasan megölelve.

A gyerek mikor kinyitotta a szemét, meglátta az ajtófélfának dőlt apját.

- Apuuuu! – futott oda hozzá.

Draco ugyanúgy - mint mikor először hazajött a mai nap folyamán – ölelte szorosan guggolva a fiát.

-Nééézd! Ő itt… ő itt… hmm… - gondolkodott el – ő Berry, a nyuszim.

Draco mosolyogva figyelte, míg a másik gondolkodott.

- Nahát, szia Berry. – simogatta meg a nyuszit, majd a fia szőke haját és arcát.

- Tetszik?

- Hát persze! – nevetett Draco.

-  Akkor jó, mert ő szeret téged. – nézett elégedetten apjára.

Draco nem bírta ki. Rajongott Scorpiusért. Ismét megölelte, majd ölébe véve felállt és odasétállt az ágyhoz, leülve rá Pansy-re nézett.

- Sziasztok! Milyen…

- Pansyyyy, apunak tetszik Berry! – kiabálta megfordulva a nőhöz egy hatalmas vigyor kíséretében.

- Én mondtam, hogy szeretni fogja. – nézett elgynegülve a boldog gyerekre. – Éhes vagy? – kérdezte komolyabban Draco-tól.

-  Igen. Nagyon is. – vonta össze szemöldökét.

- Na srácok, akkor mi Dracoval lemegyünk enni. Ti is kértek megint?

- Nem. – hallatszott egyszerre a tömör felelet.

Draco és Pansy lementek az étkezőbe, ahol Draco megvacsorázott és beszélgetett a vele szemben ülő nővel. Egy kicsit furcsa volt mindkettőjüknek, minden gúny és neheztelés nélkül csak úgy beszélgettek. Mikor végeztek, Draco felment és beváltotta ígéretét, hogy mesél egy estimesét. Pansy is hasonlóan tett Danny-vel. A nő hamarabb végzett, és meghallgatta a Scorpiusnak szánt mese végét a félig nyitott ajtón keresztül. Megilletődve ment be szobájába, hogy zuhanyt vegyen és utána kellemesen nyomja el az álom.