Már majdnem elmúlt az első hónap is mire az új bájital tanár előkerült. Nem tudni az okát mi tartott ennyi ideig, de valószínű, hogy ilyen időkben nem könnyű a Roxfortba tanárt találni. Mindenki számára világos volt, hogy az iskola már nem a régi, főleg biztonsági szempontból. A tanár végül mégis megérkezett. Mire a hatodévesekkel lett órája már az egész suli róla pletykált. Harry, Ron és Hermione is hallott egyet s mást a Deelen nevezetű professzorról. Volt, aki jóképűnek tartotta, mások szerint csupán csak egy új bájitalszakértő, egy Pitonnnál százszor jobb tanár volt.

- Ginny, azt mondta, hasonlít Lochartra, csak éppen ezerszer normálisabb-így Ron, miközben egy fintor kíséretében ajtót nyitott.

- Lochart se volt rossz…-jegyezte meg óvatosan Hermione. A két srác küldött feléje egy bosszús tekintetet, amivel sikerült is elhallgatatniuk a lányt. Ahogy beléptek rögtön észrevették, hogy a tanterem egészen másképp mutatott, mint Piton hideg pincéje. Első sorban, azért mert nem is volt pince, másodszor pedig, mert úgy tűnt mintha valamilyen vidám teázó helyiségbe léptek volna be. A falon bájitalok festményei sorakoztak, a padokat pedig úgy látszott nem régiben vették.

Hermione helyet foglalt a falakat bambán nézegető Neville mellett és a tanár éppen be is lépett a terembe. Tényleg jóképű volt és nem is lehetett több 35-nél. Sebesen beviharzott és lecsapta jegyzeteit a tanári asztalra.

- Szervusztok!- köszönt vidáman.

A mardekárosok még arra sem méltatták, hogy felálljanak, vagy legalább visszaköszönjenek.

- Nektek is jó napot!- nézett rájuk Deelen professzor. A mardekáros fiúk most végre odanéztek és elmorogtak valami jónapot félét. A tanár úr tudomást sem véve róluk jókedvűen folytatta.

- Mivel még nem volt óránk bemutatkoznék. Alfred Deelen vagyok. Gondolom már hallotatok egyet s mást rólam. Véleményem szerint a bájitaltant sok-sok gyakorlattal lehet igazán jól megtanulni. Nálam az órákon főként főzni vagy bemutatni fogjuk a bájitalokat. Persze mindezek előtt szeretnélek titeket megismerni.

Hermione merengve nézte a tanárt.” Tényleg jóképű és milyen kedves, csakis egy jó tanár, lehet, aki végre normálisan megtanítja a bájitaltant.” A lány nem is igazán a mondatok értelmére figyelt most már, hanem mosolyogva Deelen professzort nézte.

- Arra kérek tehát mindenkit, hogy a jövő órára rajzolja le a családfáját, és mellé írjon valamit magáról és a családjáról. Ez persze nem azt jelenti, hogy…-Hermione már egészen máson merengett, így nem is hallotta a tanár szavait. Oldalra nézett, ahol észrevette, amint Ron nevetgélve hátrafordul Lavenderhez. Gyomra összeszorult, ahogy azt látta barátja és a lány milyen boldogan nevetgélnek és úgy tűnt csöppet sem érdekli őket, hogy Deelen professzor miről beszél. Ron éppen megmutatott valamit a füzetében Lavendernek amitől az, nevetőgörcsbe tört ki. Hermione valahogy kicsit túlzásnak tartotta, szerinte Lavender úgy mutatott, mint aki éppen azt várja, mikor esik le valami a szájába. „Semmi sem lehet ilyen vicces”- bosszankodott.

- Na, jó. Elég volt!!!- kiáltott hirtelen a professzor, hogy Hermione és a mellette ülő Neville ijedten kapták fel a fejüket. A mondat a beszélgetőknek, vagyis főként a mardekárosoknak szólt. A lány mérgesen odanézett és látta amint Malfoy, Zambini és a többi utálatos személy gúnyos képpel méregetik a kissé ideges tanárt. Arcukról a „semmi sem érdekel, mert én mardekáros vagyok” volt leolvasható.

- Úgy találom az ülésrend nem megfelelő,- mondta nagy komolyan és közben minden gyereket végigmért azon gondolkozva kit ki mellé, ültessen. Végül úgy tűnt elhatározásra jutott. Lehajolt és a tanári asztal fiókjából egy papírt vett elő. Varázspálcájával több kicsi szeletre szedte szét, majd egy pár percig még ügyködött végül a papír fecniket megkeverte a levegőben, amik ezután, mint a tollpihe lassan leszálltak.

- Mindenki névsorrendben kijön és húz egyet, gondolom érthető, hogy a mellé fog ülni.

A dolog mindenkit váratlanul ért és a tanár hirtelen szigorúságától többen rögtön csöndben maradtak. Mialatt Lavender Brown kiment az asztalhoz Hermione azon imádkozott, hogy nehogy egy hülyét, húzzon, vagy nehogy egy hülye mardekáros húzza őt. Lavender Monstrót húzta, és nem valami boldog képpel mellé ült. Sorban jöttek utána a többiek. Crak kihúzta Harryt, Seamus szerencsés lett, mivel Parvatit kaphatta maga mellé. Végül ő következett.

Kiment. Pár percig válogatott azután elvette az egyik szélső papírt. Izgatottan kinyitotta és a lapon ez volt látható Draco Malfoy.

- Kit húztál?- kérdezte a professzor. Hermione alig bírta kinyögni:

- Draco Malfoyt.

Háta mögül morgás hallatszott, de volt, aki felszisszent ezzel kifejezve mennyire sajnálja a lányt.

- Mr. Malfoy, ha megkérhetem üljön oda Miss Granger mellé!

Draco felől elégedetlenségét kifejező nyögés hallatszott aztán csoszogás. Mikorra pedig Hermione már visszament a helyére, ott ült a padban. Felettébb dühös és undorodó képet vágott, úgy tűnt ő sem boldog, hogy így alakult az ülésrend, és itt kell végigszenvednie az összes bájital órát. A lány közben azzal győzködte magát, hogy ez végül is csak pár napon lesz érvényes, a többi tanteremben megszokott helyén lehet. Amúgy is akárki ül mellette Deelen professzor óráját akkor is lehet élvezni. Meg aztán ez csak egy beképzelt Malfoy és őt Hermione Grangert csöppet sem érdekli, hogy mit gondol róla. Csak kibírja valahogy…

- Szerencsétlen sárvérű- morogta oda bosszús képpel Malfoy. Hermione vett egy mély levegőt és nem reagált. Elővette a füzetét és szépen nyugodtan elkezdett jegyzetelni, mivel közben fölkerült pár szó a táblára. „Ki fogom bírni, kibírom.” Győzködte magát.

-Stréber -jött Malfoytól az újabb kritika.

Hermione megint vett egy nagy levegőt és tovább figyelte Deelen professzort. Ezt a gyerekes csúfolódást. Nem szégyelli magát, ilyeneket mond és még menőnek nagynak, érzi magát.

Az óra lassan telt és most az egyszer a lány is úgy érzett, mint Malfoy aki folyton a falióra felé tekingetett. A fiú úgy tűnt az óra nagy részét ezzel kívánja tölteni. Semmit nem is jegyzetelt, és amikor Hermione felé fordult tüntetőleg más irányba nézett és közben fintorokat vágott. Ő sem örült neki, hogy mellette kell ülnie, de nem mutatta ki ilyen feltűnően. Meg aztán furcsán is néztett volna rá Deelen professzor, ha folyton pofákat vág az első padban. Nem ő nem stréber, mint ahogy Malfoy mondta épp csak megtetszett neki a tanár, bár igaz, ha nem tetszene neki, akkor is figyelne rá. Ezt kötelességének érezte. Szeme előtt lebegett a rossz példa, (mondjuk a mellette ülő görényé) hogyan válhat az ember nem valami értelmes lénnyé.

- Hermione- suttogta egy ismerős hang.

Ron padjából kihajolva ezt formálta szájával:

- Hogy bírod?

-  A görényszagot nem nagyon és a modorát se, amúgy még élek- súgta vissza mosolyogva Hermione. Lám, vannak még együtt érző jó barátok.

 ----------------------------------

„Elég késő lehet”. Gondolta Hermione, miközben a rúna könyvet bújta. Szeme előtt lassan összefolytak a betűk és semmi kedve sem volt már késő este tanulni.

„Egyszer én is pihenhetek.” Mondta magának mérgesen és ezzel a gondolattal egy időben, lecsapta a rúna könyvet és helyette az asztalon fekvő Reggeli Prófétát, vette kezébe. Rögtön elkezdte olvasni a legelőször szemébe ötlő cikket.

Rejtélyes Roxmorts

Különös rablások, eltűnések tartják fogva Roxmorts lakóit. Sorban tűnnek el a legkülönbözőbb dolgok (123 nyaláspálca, birkaláb, Szivárvány süti csomag, vajsör hordók stb.)

A miniszter véleménye szerint ez megint csak a halálfalók műve és, ha további értékesebb tárgyak vesznek el kiküldenek egy megfigyelő csoportot. Egyelőre viszont úgy találja a rablások nem súlyosak, sőt nagyon különlegesek.

- Amint komolyra fordulnak a dolgok és támadások is, lesznek természetesen, intézkedünk.- mondta a miniszter, kérdésünkre válaszolva.

Lapunk munkatársai, megkérdeztek pár ott lakót és érintetett, akik ezt máshogy gondolják.

- Tőlünk több csomag bikaláb tűnt el, de sajnos csak 3 éves gyermekünk látta a tettest. Szegényke viszont nem sokat beszél, még- meséli a Humbge házaspár.

- Kisfiúnk rövid elbeszéléséből azt vettük ki, hogy a halálfalókra csöppet sem hasonlítottak. Csuklyát, álarcot sem viseltek. És tudomásunk szerint a halálfalók nem csak egyszerű lopásokat visznek véghez.

A Joul családtól nem csupán dolgok tűntek el, hanem egyik családtagjukat el is rabolták azok a bizonyos rejtélyes alakok. Ők így nyilatkoztak a történtek után:

- Jane csupán 23 éves és senkinek soha nem ártott. Fogalmunk sincs kik az elkövetők, de reméljük a Minisztérium, hamarosan intézkedik Roxmorts védelméről.

Több eladót, bolt tulajdonost is megkérdeztünk, de mind egyet értettek abban, hogy a halálfalók tanyázása feltűnést keltett volna közöttük. Hiszen azok nem húzódnak meg, hanem már rég feldúlták volna az egész környéket.

Kérdésünk akkor továbbra is az: Kik a titokzatos elkövetők, akik a roxmortsi támadásokat intézik?

Hermione fáradtan tovább lapozott, de semmi érdekeset nem talált. Kedvenc énekesnője megint koncertet adott Londonban, ahol több százezren nézték meg. Az angol kviddics válogatott tovább jutott, négy embert megtámadtak szombat este egy csöndes kávézóban. Ilyen hírekkel volt tele az újság és Hermionét ez olyan fél 10 felé nem igazán érdekelte, így aztán úgy határozott inkább lefekszik. Legalább holnap nem lesz kialvatlan, és jobban tud figyelni az órákon.