Másnap reggel az első bájitalórát egy érdekes kísérlettel kezdték, amit azután lejegyzeteltek. Kivételese esetnek számított, hogy már vagy tíz perc eltelt az órából és Malfoy eddig csak egyetlen egy megjegyzést tett padtársára. Akkor, amikor Hermione a kísérlet elvégzése közben hirtelen feltette a kezét és gyorsan elhadarta a megfelelő szabályt, Malfoy gúnyosan felmordult. „Stréberokoskodó”, mondta fensőbbséges hangon. A lány mérgesen ránézett, de végül inkább szó nélkül hagyta a dolgot. Fél szemmel látta Malfoy gúnyos arcát meg, amint visszafordul füzetéhez és tovább ír. „Különös ma milyen szorgalmasan jegyzetel” gondolta magában Hermione. A fiú tényleg írt valamit a füzetébe, de karját direkt úgy rakta, hogy, ha padtársa akarna, se látna oda. A lány így feladta a próbálkozást, a füzet titkos tartalmának megfigyeléséhez. Inkább figyelte Deelent, amint a bájitalok jellegét magyarázza. Professzora épp ki akart szedni valamit a fiókjából, ezért aztán lehajolt, úgy, hogy már majdnem leült a székére. Ekkor azonban valami furcsa történt… A tanár úr hirtelen felugrott, mint akit kilőttek. Páran nevetve figyelték a jelenetet, ahogy Deelen a széket kezdi vizsgálni. Hermione kíváncsian előrébb hajolt. A tanár egy nagyobbfajta szöget tartott a kezében.
- Vicces - rázta a fejét mosolyogva, és lerakat a szöget az íróasztalára. Az óra folytatódott és lassan mindegyik hülye mardekáros lenyugodott és végül már senkit sem érdekelt a szög. Amit valószínűleg ők helyeztek oda jó vicc gyanánt az osztálynak. Hermione nyugodtan tovább jegyzetelt miközben rengeteg gondolat foglalkoztatta. Ezek nagyrészt a mellette ülő fiúval voltak kapcsolatosak, amin lassan önmaga is megdöbbent.
Az óra vége felé aztán hirtelen ötlettől vezérelve megszólította Malfoyt. Később ezt magában a legbolondabb ötletei közé sorolta és mihamarabb megpróbálta elfelejteni, hogy újra elkövetett egy hibát. Ráadásul pár napja ugyanez történt, amikor a gyógynövénytan óra végezetével a mardekáros után futott.
- Öhm… Draco!- az illető nem fordult oda először, hanem még egy ideig füzetével volt elfoglalva. Mikor csodálkozó tekintetét a lányra fordította az hirtelen nem is tudta mit akart mondani.
- Hááát… izé- kezdte. Malfoy felvonta szemöldökét és kissé bosszús képet vágott.
- Kinyögnéd? - így a mardekáros. Hermione összeszedte minden tisztességes griffendélhez illő bátorsását és újból elmondta azt, amit tegnap, bár már maga sem tudta mit is akar ettől az öntelt mardekárostól.
- Tudod, le kellene menni Roxmortsba, elkészíteni a projectet- emlékeztette padtársát a lány. Malfoy összeráncolta a homlokát, de nem szólt semmit. Előrefordult és a táblát bámulta. Hermione nem tudta ez most jót jelent e vagy rosszat és abban sem volt biztos, a fiú gondolkozik. „Lehet, hogy most találja, ki mit kritizáljon rajtam vagy, válaszoljon e egyáltalán.” Draco végül odafordult Hermionéhez és csöppet sem kedves képpel csak ennyit szólt.
- Mondtam már. Nem érdekel!- szűrte ki a választ a foga között. Hermione eldöntötte nem hagyja magát kikészíteni és felszegett fejjel ezt vágta vissza:
- Tudom.
Malfoy gúnyos arccal a füzetébe kezdett írni és mintha meg se hallotta volna a griffendéles mondatát, nem válaszolt semmit. Eltelt pár perc mire újra történt valami. Hermione legnagyobb meglepetésére Draco idegesen felé fordult és nagyon úgy tűnt szeretne valamit mondani. Hosszú másodpercekig csak az asztal szélét nézte és kereste a szavakat mondanivalójához. A lány nem szólt semmit csupán- szíve mélyén izgatottan- várta, hogy padtársa megszólaljon.
- Ööö… - Malfoy arcán alig látható rózsaszín folt jelent meg aztán összeszedte magát és hozta a szokásos stílusát- Csakhogy kussba maradj… oké, hát legyen, menjünk el arra a rohadt kiállításra.
Nem mondhatni, hogy Hermione örült az e fajta válasznak, de legalább igent mondott és nem kell tovább nyaggatnia. Ezek után már semmi kedve sem volt Malfoyhoz beszélni és még több ilyen választ kapni. Igaz maradt még pár kérdés, például, hogy hol és mikor találkoznak. Hermione viszont úgy döntött ezt elhalasztja, mivel ezek után már nem volt kedve föltenni ezeket.
Közben Deelen, aki ebben a pillanatban lépett ki a szertárból furcsán összevont szemöldökkel az első padban ülő Malfoyra nézett. A fiú szorgosan jegyzetelt és nem vette észre, hogy professzora éppen rá figyel. A tanár úr azért csodálkozott, mivel senkinek nem kellett jegyzetelnie a fiú pedig pontosan ezt csinálta. A másik különös dolog- ami Hermionénak is feltűnt- az volt, hogy Draco egy ideig írt majd valamire várva a füzetét nézte. Azután elvigyorodott és megint szorgosan jegyzetelni kezdett.
- Draco Malfoy! – kiáltotta a professzor, mire a mardekáros szemtelen képpel felnézett.
- Most nem kell jegyzetelni! – figyelmeztette a fiút. Malfoy bólintott és berakta a padba fekete füzetét. Majd kihúzta magát és színleg a táblát kezdte nézni. Mellette Hermione is így tett.
Az óra végi szokásos ricsajban a griffendéles lány még mindig a helyén ült és jegyzetelt. Mellette Malfoy már régen felállt és odafutott Pansyhoz, aki az ajtóban várta. Hermione kicsit le volt maradva, és még a táblán álló dolgokat írta, ezért intett barátainak, nyugodtan menjenek.
Már mindenki elhagyta a termet- beleértve a professzort is- mire befejezte a másolást. Összepakolt, benézett a padba… Csodálkozva látta, hogy Malfoy fekete füzete még mindig ott lapult. „Elfelejtette elvinni, jellemző.” Hermione egy ideig filozofált, mit csináljon, azután egy hirtelen mozdulattal kihúzta a füzetet a padból. Berakta tankönyvei közé majd nyugodtan elindult a folyosón. Sok gondolat foglalkoztatta, és volt pár tippje afelől, mit tartalmazhat a füzet. Most viszont sietnie kellett a következő órára, így nem jutott ideje elolvasni, pedig már nagyon kíváncsi volt. Közben azon is gondolkozott vajon, hogyan juttatja majd vissza a mardekároshoz.
Az este, amikor Lavender és Parvati szokásos trécselő éjszakát tartott, Hermione elővette a fekete füzetet. Kihúzta éjjeliszekrényének fiókját és óvatosan, mintha az egykori legendáslények gondozása tankönyvét tartaná a kezében, megfogta. Lassan és izgatottan kinyitotta. Egyik kezében varázspálcával elkezdte olvasni a füzetet, amin első ránézésre is látszott, nem az órai anyagot tartalmazza. Az kezdőlapon rögtön ez állt:
Ne osztozz, felezz, minden a tiéd, amit szereztél!
Lucius Malfoy
Azután alatta ronda, kiolvashatatlan betűkkel:
Draco Malfoy tulajdona
Hermione izgatottan tovább lapozott. A következő oldalakon furcsa jelekkel tűzdelt irományok álltak. Nekikezdett hát az olvasásnak és hamarosan rá is jött mi is ezek értelme.
[Dr] Szia!
Szia!!!!
----
[Py] Szia
[Dr] Azt hittem már nem működik a füzet. Mi a szarért nem írtál?
[Py] Persze, hogy működik, szívem. Nem kell rögtön idegeskedned.
[Dr] Nem idegeskedtem!!!
[Py]Na, és szeretsz még, Dracocica?
[Dr] Ne hívj így
-----
[Py] Nekem nem is írsz… Jó voltam ma?
[Dr] Nagyon… csak idegesít, ha így hívsz! Mint egy hülye liba.
[Py] Hééé, még megsértődöm.
[Dr] Akkor még mindig van más. Éppen a sorára vár, például Lily.
[Py] Lily?
[Dr] Igen, ne csodálkozz! Ő százszor jobb csaj nálad!
[Py] Mért lefeküdtetek?
[Dr] MÉG nem.
[Py] Akkor a miénknek vége?
[Dr] Ki mondta???
Hermione csodálkozva, de érdeklődően nézett. Nem számított arra, hogy egyszer majd alkalma nyílik elolvasni Draco Malfoy levelezéseit. Szóval ezek azok a fontos dolgok, amiket feltétlenül le kellett jegyzetelnie bájital órán. Kíváncsi volt a többire is, habár nagy illetlenség elolvasni mások levelezését, mégis úgy érezte a mardekáros már annyi rosszat tett vele szemben, hogy azzal szemben ez egyáltalán nem számít. Igaz a következő oldalakon lévő betűjelek jelentésére nehezen jött rá, nem úgy, mint ennél. Mert ki ne gondolná, a „Py” Pansy Parkinsont takarja.
[LS] Szia! Milyen az órád?
[Dr] Uncsi… neked?
------
[LS] Itt vagyok, csak figyel ez a hülye tanár.
-----
Pansyval jártok?
[Dr] Örülök, hogy féltékeny vagy.
[LS] Komolyan kérdeztem, de nem számít.
[Dr] Hát… ja, fogjuk rá. És te kivel?
[LS] Senkivel
[Dr] Miaz, tetszem? Vagy valaki más a nagy kiválasztottad?
[LS] Nem hiszem, hogy pont te. Néha olyan képmutató vagy.
[Dr]?
[LS] Egyszer még Pansyval vagy, de ha nincs, jó vagyok én is vagy Angie.
[Dr] Hát ez tökre nem igaz!
[LS] Sajnos ez tökre igaz!
[Dr] Inkább hagyjál békén! Nem érdekel a prédikációd!
[LS] Ja…, ha kimondják, az igazságot rögtön megsértődsz. Nem kellene ilyen képmutatónak lenned és akkor talán még járhatnánk is. De veled nem lehet úgy beszélni, hogy az ember kimondja azt, amit gondol.
[Dr] Na, ide figyelj! Csöppet sem izgat a véleményed. És mivel nem járunk, ne érdekeljen, kivel mit csinálok. Így nem tetszem?! Akkor buktad.
Mert, miért ne lehetne több barátnőm?!
[LS] Befejeztem a beszélgetést!!!
[Gee] Mit csinálsz?
[Dr] Semmi érdekeset. Csajok. Te?
[Gee] Levelezés, már törin meg se próbálok figyelni, olyan dög unalom. Van valami újság otthon?
[Dr] Apám rég nem írt. Persze nekem meg folyton kell. Következőre egy levelet sem írok! Mert minek?!
[Gee] Szerintem ne, tedd abból csak baj lesz.
[Dr] Már annyira, de annyira nem érdekel! Gyűlölöm!
Neked mondott valamit apád?
[Gee] Csak Roxmortsba rendelték. Szerintem először az alacsonyabb rangúak érkeznek, azért nincs még itt apád.
[Dr] Igen, lehet, de nem is akarom, hogy itt legyen.
[Gee] Feladatod?
[Dr] Hagyjuk!
Hermione furcsának találta Malfoy sokfajta stílusát, de nagyjából mindegyik kifejezte, a fiú beképzelt és sokkal többre tartja magát a többiektől. Ezek a beszélgetések még izgalmasabbak voltak, mint Pansyval folytatott semmit nem mondó szövegelések. Csak arra nem jött rá ki lehet az „LS” és ki a „Gee”. Abban biztos volt, mardekárosok, de a többiben nem. A következő levelezésben a saját nevét vélte fölfedezni, így folytatta az olvasgatást.
[BA] Helló, Blaise ideadta a füzetet. Mi újság?
[Dr] Semmi, csak szenvedek.
[BA] Mért? Amúgy láttalak titeket Pansyval kijönni a Szükség szobájából.
[Dr] Baromi jó…
[BA]… volt Pansy?
[Dr] Hát, igen arra is mondhatjuk.
[BA] Szépek vagytok együtt!
[Dr] Kösz, ti is Blaiseszel.
[BA] (L) Granger nagyon bámul!
[Dr] Fúú… gyere még te is ezzel
[BA]xD Ki mondta még?
[Dr] A kedves pasid
[BA] Hát, egyetértés van közöttünk.
[Dr] Azt látom.
[BA] Amúgy nem is olyan ronda ez a Hermione Granger.
???
-----
[Dr] Bocs, de hozzám szólt ez a mocskos sárvérű.
Mit mondtál??? Nem olyan ronda? A haja az szörnyű, az arca az szörnyű, mást nem is részletezek.
[BA] És a teste?
[Dr] Fúj, hagyjál már.
[BA] Szerintem tetszel neki. Bár kinek nem.
[Dr] Tudom
[BA] Hogy tetszel neki??? És mit reagálsz rá? xD
[Dr] Teee! Szókiforgató!
[BA] Szóval?
[Dr] Ha tetszem neki, hát tetszem. A fene egye meg.
[BA] Úgy van! Az összes sárvérűt
[Dr] Egyetértés!
Itt a beszélgetés véget ért. Hermione egy pillanatra idegesen becsukta a füzetet. Nem esett neki, jól amit róla írtak, de hát mégis mit várt Malfoytól és a hülye barátaitól. Azután újra kinyitotta és megnézte a maradék írást. Ez csak pár firka volt.
28.
Apámnak írni!!!
27.! Randi! (Pansy)
Unom magam, nem tudom, mit csináljak. Tudom, hogy feladatom van, de, ha levelezünk még kevesebb az időm. Szerintem hagyjuk abba.
Fiad,
Draco Malfoy
Ezután még többször szerepelt a mardekáros neve és még más lányoké. Hermione ezzel abba is hagyta a füzet nézegetését és visszazárta éjjeliszekrényének fiókjába. Bezuhant a párnái közé és már egyáltalán nem volt kedve Malfoyon gondolkodni.
- Hermione, mond, figyelsz? – kérdezte hirtelen Ron mikor a lány már mióta nem szólalt meg, sőt úgy tűnt nem is érdekli, barátai miről beszélnek.
- Itt vagy? Éppen a hétvégéről beszéltünk – tette hozzá Harry. Hermione felkapta a fejét és zavartan a fiúkra nézett.
- Oh, bocs. Persze, hogy itt vagyok – mondta kicsit bizonytalanul.
- Te találkozol Malfoyjal? – kérdezte Ron és közben fintorokat vágott a Malfoy szónál.
- Azt hiszem igen – felelte Hermione szintén nem valami magabiztosan.
- Értem – bólintott Ron majd inkább annyiban hagyta a dolgot.
A griffendéles lánynak ekkor eszébe jutott - ami amúgy is folyton a fejében járt-, hogy, ha találkozni akar Malfoyjal tudnia kellene hol és mikor, különben semmi értelme nem volt megkérdezni. Ezzel a gondolattal sietve elindult, de még sebtében odafordult Harryhez és Ronhoz.
- Bocsássatok meg, sietek – szólt barátainak majd nagyobbra vette lépteit és így pár másodperc alatt a sötétvarázslatok kivédése terem előtt termett. Még mielőtt meggondolná magát kitárta az ajtót és Malfoy padja elé lépett. A fiú éppen egy pennát szedett ki a táskájából, és amikor felnézett pont megpillantotta a griffendélest. Összeráncolta a homlokát és kérdőn tekintett a lányra.
- Most szombaton megyünk ugyebár Roxmortsba, de mi még nem beszéltük meg mikor és hol találkozunk – hadarta el gyorsan és várakozón a fiúra tekintett. Malfoy váll rángatva gondolkozott, de nem szólt semmit. A lányt kissé zavarta, a mardekáros hányaveti stílusa és, hogy csak ő foglalkozik ezzel a kirándulással.
- Látom, nagyon érdekel a dolog – szólt Hermione idegesen.
- Jól látod Granger – vágott vissza mogorván Draco – és hozzáteszem, szállj le rólam! Hagyjál ilyen értelmetlen kérdésekkel. Idegesít! – kiáltotta a fiú.
- 18 óra Három seprű. Megfelel? – kérdezte aztán gúnyosan.
- Meg – vágta rá a lány szintén nem valami kedves arccal.
Végszóra be is jött Piton, így Hermione és Malfoy nem beszélhettek tovább, így mindketten a helyükre vonultak.
- Leülni! – morogta a professzor és mindenki számára elkezdődött egy szörnyű óra. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
