1. fejezet: Kényszerhelyzet

- Öt perc… már csak öt perc…- mormogta magában Harry Potter, miközben kétségbeesetten próbálta túlélni a bájitaltan óra utolsó néhány momentumát. Már majd meghalt, hogy végre kijusson, a rideg pincéből, és a Nagyterembe mehessen ebédelni.

Ahogy elkezdett összepakolni az asztalán, türelmetlenül várva a szabadságot, a terem ajtaja kinyílt, és egy számára ismeretlen hatodéves hollóhátas diák sétált oda Piton asztalához, hogy átadjon neki egy üzenetet.

Piton gyorsan átfutotta a cetlit, és így szólt:

- Draco, te hamarabb elmehetsz. Az apád óhajt beszélni veled.

Draco Malfoy egy fennkölt félmosoly kíséretében összeszedte a cuccát és elindult. Harry halkan szitkozódott, és nevetségesen féltékeny lett Malfoyra, amiért ő hamarabb hagyhatja el ezt a tanteremnek csúfolt pokoltanyát.

Ahogy Draco elhaladt Harry mellett – aki egészen elöl ült, hogy Piton rajta tarthassa a szemét – alig észrevehetően kinyújtotta a pálcáját, és végigborított Harry asztalán egy nagy üveg tatuepét.

- MALFOY! – kiáltotta Harry, és nagy erőfeszítéseket téve igyekezett eltávolítani könyveit a gusztustalan bájitalkellék útjából, és ezzel egyidejűleg a talárja ujjával felitatni a nedűt.

Draco egy határozottan gonosz pillantás kíséretében rákacsintott, és elhagyta a termet.

Piton azonnal ott termett.

- Ez öt pont lesz a Griffendéltől Potter, amiért értékes bájital alapanyagokat pocsékol.

- De hát Malfoy…

- És még öt pont, amiért a saját bénaságát egy másik diákra próbálná kenni.

Harry a szemét forgatta, de csöndben maradt. Piton visszafordult az osztályhoz.

- Az órának vége. Kivéve persze Potter számára, aki itt marad, amíg fel nem takarította az utolsó csepp tatuepét is.

Harrynek nem kis erőfeszítésébe került, hogy lenyelje azt a milliónyi dühös visszavágást, amik egy részében Pitonról alkotott véleményét fogalmazta meg, másik fele pedig jól megfogalmazott sértéseket tartalmazott Piton anyjával kapcsolatban, és fogott egy rongyot, hogy munkához lásson. Elkapott pár részvétteljes Griffendéles pillantást, és rendíthetetlenül igyekezett figyelmen kívül hagyni a Mardekárosok gúnyolódását.

- Ne várjatok meg – mondta Ronnak és Hermionénak, mikor odaértek mellé. – Majd a Nagyteremben találkozunk.

Ron dühös szemeket meresztett, és mormolt valamit az orra alatt, amiről Harry biztosra vette, hogy Mrs Weasley nem hagyná annyiban. Hermione vetett rá még egy együtt érző pillantást, majd kivezette Ront a teremből.

- Akkor ebédnél találkozunk Harry – szólt még vissza, mielőtt eltűntek volna az ajtóban.

------

- Mi?

Draco Malfoy a döbbenettől lemerevedve állt, és szörnyülködve nézett az apjára.

- Nem mondhatod komolyan – szólt rémülten.

Lucius és Draco az egyik Nagyteremhez közeli teremben voltak, és Lucius épp most újságolt el egy roppant kellemetlen hírt egy szem fiának.

- Pedig ez komoly. Már miért ne lenne az? Aranyvérű varázslók között ez tökéletesen elfogadott, és normális dolog.

- Apa! Én NEM fogom elvenni Pansy Parkinsont, ezt te is tudod! Tényleg azt várod, hogy belemenjek ebbe az ostoba kényszerházasságba? – Dracóval forgott az egész világ, és egyre csak az a szó ismétlődött a fejében, hogy bassza meg.

- Ugyan Draco, gondolkozz ésszerűen. Bele kell egyezned, hiszen neked is a Malfoy nevet kell szolgálnod. Miss Parkinson egy bájos, jó családból való boszorkány. És ti ketten össze fogtok házasodni jövőre, mikor befejezed a Roxfortot.

- Apám, én NEM házasodhatok össze Pansyvel. Már teljesen elfelejtetted?

Lucius nagyot sóhajtott.

- Pontosan mit is felejtettem el?

- Öhm, talán, hogy MELEG vagyok? – Draco nem hitte el, hogy erről beszélget az apjával. Azt hitte, ezt már tavaly tisztázták.

- Draco, attól, hogy volt az a tavalyi kis légyottod a Zabini gyerekkel, nem hinném, hogy meleg vagy. Csak tapasztalatokat gyűjtesz. Most nincs senkid. Tehát ez nem ok arra, hogy a tervezett házasság ellen legyél.

Draco csak bámult az apjára teljesen elveszve a szavak között. A hónapokon át tartó szenvedélyes szexet a „Zabini gyerekkel” ő aligha titulálta volna légyottnak, nem beszélve egy Hollóhátas prefektusról, akivel összejött, és egy, a nyáron behálózott kviddicsjátékosról. Mivel kezdett pánikba esni, belekapaszkodott az egyetlen dologba, amiről úgy gondolta, kihúzhatja ebből a helyzetből.

- És mi van akkor, ha azt mondom, hogy van valakim? – kérdezte, és visszafojtott lélegzettel várta apja reakcióját.

Lucius óvatosan tanulmányozta csemetéjét.

- Gondolom, ha épp lenne valakid, akkor könnyebben elhinném a szexuális beállítottságodról, hogy nem csak egy kis hóbort. De talán felesleges is erről beszélnünk, hiszen nincs senkid. Nyilvánvalóan csak ki akarod húzni magad a házasság kötelezettsége alól, ami…

- De nekem VAN valakim – kiáltotta Draco kétségbeesetten.

Lucius rosszalló tekintetet vetett fiára, amiért az félbeszakította.

- Tényleg? – kérdezte szárazon. – Valamiért nem igazán hiszek neked. Megkérdezhetem, hogy eddig miért nem beszéltél róla?

Draco gyorsan gondolkozott.

- Mert titokban akartuk tartani.

- Szép próbálkozás – gúnyolódott Lucius. – De senki nem akarná titokban tartani, hogy egy Malfoy-jal randizik. Az hatalmas megtiszteltetés.

- Hát persze, persze az, de tudod… mégis titokban kellett tartanunk, mert… mert… a srác miatt. És egyértelműen srácról van szó, ugyanis abszolúte, és rohadtul meleg vagyok apa, de tényleg. Ez rajtad kívül, mindenki számára nyilvánvaló. És csak azért nem mondtam el, mert én… öhm… nem voltam biztos benne, hogy elmondhatom, érted? Mert ő, annyira… annyira… más, mint mi, és óvatos akartam lenni… - Draco kezdte elveszteni a fonalat, de tényleg nagyon kétségbe volt esve. Feleségül venni Pansy Parkinsont határozottan rossz ötletnek tűnt.

Lucius drámaian felsóhajtott.

- Rendben Draco, nem mondom, hogy hiszek neked, de belemegyek a kis játékodba. Szóval ki ez a titokzatos fiú, akit ennyire rejtegetned kell az apád elől? – Lucius várakozóan felvonta a szemöldökét.

Draco szíve majd kiugrott a mellkasából.

- Ez… öhm… hát ő… az… én mindjárt…

E pillanatban Draco lépéseket hallott odakintről, és imádkozni kezdett, hogy olyasvalakihez tartozzanak, aki segíthet neki. Odarohant az ajtóhoz, és a talárjánál fogva megragadta az alakot, figyelmen kívül hagyva annak meglepett kiáltását.

Draco nagyot nyelt, mikor meglátta, ki is az, akit becibált a terembe, és aki most megrökönyödve nézett rá, de nagyon remélte, hogy valami értelmes sül ki ebből az egész dologból.

- Apa, szeretném neked bemutatni a barátomat: Harry Pottert.