A griffendéles lányok szobájában az óra éppen ötöt mutatott. Hermione a tükör előtt állt és megpróbálta összekötni bozontos haját. Miután sikerült, még egyszer végigmérte tükörképét, majd magához vette kis táskáját, amibe Malfoy fekete füzetét is belerakta, bár nem szívesen adta vissza. Így indult a többiek után. Ma szombat volt, ami mindenki számára a roxmortsi kirándulást jelentette, és természetesen egyeseknek a project munka elkezdését. Közéjük tartozott a griffendéles lány is, aki most állt be kivonuló társai közé. Mellette Ginny ellenben vele boldognak tűnt. Hermione viszont nem tudott minek örülni mikor épp leggyűlöltebb ellenségével készül találkozóra.

- Képzeld Harry randira hívott - mesélte boldogan a lány.
- Igen? - kérdezett vissza mosolyogva barátnője - Tök jó. És hogy, hogy?

Ginny szégyellősen lehajtotta a fejét majd nevetve felemelte.
- Úgy tűnik végre rászánta magát - kacsintott Hermionére. A lányok kuncogva tovább vonultak a roxfortosok tömegével. Mikor viszont már kiértek az iskola területéről Ginny elbúcsúzott barátnőjétől és másfele vette az irányt. Hermione így egy ideig magányosan bandukolt, de aztán hirtelen valaki befogta hátulról a szemét. 

- Húúúhhúúú... - ismerte fel Ron hangját. Nevetve megfordult és összeborzolta a fiú haját.
- Ugye tudod, hogy a szívbajt hoztad rám? - kérdezte majd mosolyogva megigazította vállán a kis táskát és kettesben elindultak Roxmorts felé.
-Sajna sok boltot bezártak - mondta Ron pár perc múlva megtörve a csendet.
- Igen hallottam - felelte a tájat nézegetve Hermione - Furcsák ezek a rablások. Valahogy nem tűnnek valódinak.
- Szerintem sem. Elég érdekes, hogy valakinek annyira kell a nyaláspálca meg más édességek, hogy rablásra vetemedik - mondta döbbenten Ron. Hermione rábólintott.
- Kik lehetnek? - motyogta maga elé ábrándozva a griffendéles lány. Ron megrántotta a vállát és a zsebében kezdett turkálni valami aprópénz után.

- Halálfalók - válaszolta aztán - Az újságok is mind azt írták.

Tovább mentek, míg végül elérték a boltokat. Csöndben sétáltak Roxmorts utcáin és nézték maguk körül a tájat mintha okokat keresnének a rablásokra. Hermione semmi érdekeset nem vélt felfedezni. Aztán hirtelen Ron oldalba bökte és a Szárnyas Vadkanra mutatott.  A lány odanézett és nagy táblát látott a bejáratán. Elé sétáltak és elolvasták.

A Roxmortsban történő rablások miatt a Szárnyas Vadkan bezárt!

Sajnálattal kell tudatnunk kedves vásárlóinkkal azt is, hogy a nyitás bizonytalan és a falu utcái egyre veszélyesebbek.

Biztonságos nézelődést kívánunk!

Az utolsó mondat kicsit furcsán hangzott, de Hermione remélte beválik, és nem esik semmi bajuk.

- Szörnyű... - mondta lehangoltan Ron és végigmutatott az üzletsorokon, amelyek mind bezártak. Végig sétáltak vagy egy félórányi úton, de akkor is csak a Három seprűt és a Mézesfalást találták nyitva. Persze észrevettek még más kisebb boltokat is, amik meghúzódtak egy-egy sarkon, de azok nem tartoztak a legkedveltebbek közé. Ezért aztán úgy döntöttek betérnek a Mézesfalásba. Vettek pár édességet, nyalánkságot majd tovább sétáltak. Hermione kérésére még bementek egy ismeretlennek tűnő aprócska boltba is. Amikor már minden finomságot összevásároltak nevetve sétáltak tovább Roxmorts utcáin. Ron összevissza hülyéskedett, amivel minduntalan mosolygásra késztette Hermionét. A lány egyszeriben olyan boldognak és önfeledtnek érezte magát, mint mostanában még soha.  Néha már úgy gondolta ez nem fog megszűnni és örökké boldogok lesznek. Ámde minden nem tarthat a végtelenségig és mindig jönnek rossz pillanatok, amik elrontják a jókat, hat óra körül pedig pontosan ez a pillanat jött el. Ugyanis a griffendéles lánynak rá kellett ébrednie, hogy ekkor találkozója van Malfoyjal a Három seprűben.

- Nade?! - nézett meglepetten az órájára - Már hat is elmúlt.
- Miért? - kérdezte csodálkozva Ron. Hermione elhúzta a száját, éreztetve: kínos témához jutottak. -Malfoy - motyogta bosszúsan a lány. Barátja döbbenten nézett rá.
- Akkor most találkoztok?
- Igen, elvileg igen - felelte bizonytalanul és körbenézett mintha ettől rájönne, tényleg találkozik e Malfoyjal vagy csak álmodta az egészet. Legfőbb ellensége viszont nem tartózkodott a közelben, sőt senki hozzá hasonlót nem látott.

- Bocs, mennem kell megkeresni, - mondta szomorúan Hermione - bár remélem, soha nem találom meg - tette hozzá vigyorogva. Ron erre eleresztett egy fél mosolyt, habár úgy tűnt nagyon nem tetszik neki a dolog. Azután mégis beleegyezett és kissé szomorúan, de engedte, hogy a lány elinduljon a Három Seprű irányába. Hermione magában jó pontnak könyvelte el Ron szomorúságát, mivel ez azt jelentette még szívesen maradna vele Roxmortsban. Ő is bánatosan ment megkeresni a mardekásros fiút, de arra gondolt, ha most befejezik a project munka egy részét a következő hétvégén már a barátaival lehet. Vagy öt perc elteltével oda is ért és benyitott. A pulthoz sétált és kért találomra egy italt, de közben minduntalan azon járt az esze hol lehet Malfoy, mert itt nem volt, az biztos. Már azon gondolkozott, megkérdezi valakitől nem látott e errefelé egy szőke fiút, aztán meggondolta magát. Ennyire nem fontos a dolog. Csak az bosszantotta, hogy ezt az időpontot a mardekáros mondta erre pont ő nincs itt. "Nem kellett volna el jönnöm, hülyítés volt az egész."Bosszúsan felpattant, otthagyva az italát, majd kifutott most már Ront keresve. De hiába nézett akármerre is sehol se látta. Csendben elsétált pár roxfortos diák mellett, majd a kastély felé vette az irányt. "Eltöltöttem a semmivel vagy 10 percet, nem lehet igaz." Mérgesen folytatta útját, ám hamarosan ismerős alakokat vélt felfedezni a távolban.

- Harry! Ginny! - kiáltotta és megkönnyebbülten odafutott a párhoz.
- Hermione? - hallotta Ginny vidám hangját.
- Ront nem láttad? - kérdezte Harry.
- De. Egész végig együtt voltunk - felelte a lány, mire Ginny és Harry összevigyorogtak.
- Csak nem? - érdeklődött huncutul kacsintva Ginny. Hermione vizsgálódva ránézett mindkettőjükre és hirtelenen rájött mi a vigyorgás tárgya.
- Jaj, nem úgy értettem - mondta nevetve - Vásároltunk meg minden...
- Meg minden? - kérdezett vissza Ginny majd vigyorogva elindultak a suli felé.
- Különben mért hagytad ott? Összevesztetek? - érdeklődött Harry, mire Hermione gyorsan megrázta a fejét.
- Dehogy - mondta - Csak elvileg Malfoyjal kellett volna, találkozom a Három seprűben.
- És? - kérdezte Ginny. Harry viszont rálegyintett.
- Nem láttad? - nézett barátnőjére - Ott volt Madam Poddifoot kávézójában azzal a Pansyval vagy kivel - magyarázta a fiú Hermione legnagyobb meglepetésére.
- Aha... szóval ő a projectet ennyire leszarja, már bocsánat a kifejezésért, - felelte idegesen a lány - helyette inkább csajozik.
- Ne bosszankodj, ő már csak ilyen - veregette vállon kedvesen Harry - Különben meg láttam, ott veszekedett Parkinsonnal. Elég mérgesnek tűnt.

- Tényleg... utána mintha ki is futott volna a kávézóból - folytatta Ginny.

Hermione ezekre a szavakra valahogy feldobódott. Malfoy összeveszett Pansyval?! Nem mintha hajtana Dracora, de valamiért jólesett ezt hallani. Persze ő nem olyan, mint Pansy, hogy az első adandó pasira lecsapjon. Mégis kicsit feldobta a dolog, ha már nem találkoztak - amiért Malfoynak majd "kapnia" kell - akkor legalább legyen a fiúnak rossz napja. Megérdemli, hiszen elrontotta az övét, mivel csak azért hagyta ott Ront, hogy a Három Seprűbe menjen. Örömét az is fokozta, így nem kell odaadnia a fekete füzetet Malfoynak.

Tovább sétáltak, de Hermione most már sokkal szótlanabb volt, hiszen nem tudott bekapcsolódni Harry és Ginny beszélgetésébe meg amúgy is lefoglalták saját gondolatai.

Remélte Ron nem fog haragudni, amiért otthagyta, bár lehet, hogy jobb lenne, ha nem tudna arról, Malfoy nem is volt ott a Három Seprűben. 

Több hét is eltelt és Hermione csupán csak annyit haladt a projecttel, hogy elolvasott pár könyvet. Malfoyjal egy szót sem beszélt. Először úgy gondolta annyiban hagyja ezt a megkérdezgetős dolgot és nem lesz újra hülye. Aztán később arra jutott megvárja a következő hétvégét és akkor szól Malfoynak, hogy menniük kell Roxmortsba. Végül ezt az elhatározását is törölte, és már el is tervezte, mit fog csinálni EGYEDÜL a roxmortsi kiállításon.

Ma átváltoztatástanon is azon gondolkozott, melyik könyvet kell még kivennie a könyvtárból ahhoz, hogy a project tökéletes legyen. Úgy érezte mostanában egyre szebb heteket tölt el, így, hogy semmi gondja a mardekáros fiúval. Még Ronéknak is segített kiválasztani a megfelelő könyveket. Egy szóval újra régi életet élt és semmi gondja nem volt holmi Malfoyokkal. Sokkal többet járt könyvtárba, olvasott és nyugodtan végigülte a bájitalórákat.

- Köszönöm a szép órai munkát mindenkinek - mondta McGalagony halványan végig mosolyogva griffendélesein - Már akinek, Longbottom ugyebár. Látom, mindjárt elalszik itt az első padban. Szeretne több házi feladatot? - kérdezte az ásítozó Nevilletől.
- Neem, nem tanárnő... köszönöm. Nem szeretnék... - tiltakozott a fiú. Páran nevetve hátranéztek Ron pedig felmutatta hüvelykujját.

- Jól van, olvassátok el a 49. és 50. oldalt, más házi feladatot nem adok - mondta McGalagony és mindenki megkönnyebbülten fellélegzett. Felálltak és boldogan kimentek a teremből, a tanárnő még egy utolsó szigorú pillantást vetett rájuk, azután hagyta őket útjukra menni. Hermione egyenesen a könyvtár felé tartott, hogy visszavigye az egyik gyógyító bájitalokról szóló atlaszt. Éppen felfelé ment a lépcsőn, mikor meghallotta háta mögül a másik folyósról érkezők hangját. A mardekárosok jöttek élükön Malfoyjal és barátnőivel. A fiút közrefogta egy szőke nevetgélő lány, Pansy, egy harmadik pedig a nyakát simogatta és közben minduntalan súgott valamit a fülébe. A griffendéles inkább elfordult és mit sem törődve velük tovább indult.

- Granger! - hallotta meg hirtelen Draco hangját. Meglepetten odanézett és látta, amint a mardekáros fiú - otthagyva bánatos barátnőit - éppen felfele jön a lépcsőn, egyenesen feléje. Méltóságteljesen lépkedett és nem nézett Hermionére, hanem vagy a lépcsőt vagy a lány mögött lévő ablakokat figyelte. Mikor a griffendéles elé ért még egyszer visszapillantott a mardekáros lányokra.
- Menjetek - intett nekik - Még dolgom van - bökött Hermionére a fejével mire a lányok puszikat dobálva tovább vonultak. A griffendéles még hallotta, amint a nyaksimogatós ezt kérdezi:

- Azzal a sárvérűvel? - a gúny erősen érezhető volt a lány hangjában - Mi dolga van?
- Tudod Deeleesh vele osztotta egy csoportba és... - Pansy csivitelő hangja szerencsére elhalt, ahogy a mardekárosok a folyosó végére értek.

Malfoy pedig csöppet sem kedves képpel végig mérte Hermionét és nekikezdett a mondanivalójának.

- A bájitaltan professzor szólt... öhm, vagyis kérdezte tőlem, hogy hol tartunk a projectben - kezdte összevont szemöldökkel és kicsit idegesen a fiú. Úgy tűnt arra vár Hermione mondjon valamit válaszul, de a lány nem tette meg neki ezt a szívességet.
- Szóval azt mondta nekem is részt kell vennem a munkában és segítenem neked. Meg ajánlotta, hogy menjünk le Roxmortsba is - mondta tovább Malfoy, de a griffendéles még mindig nem szólalt meg - Hallod Granger? Megszólalnál végre, hogy mi a szart kell csinálnom, mert ez a Deeleesh Deelen úgy néz ki pikkel rám. Semmi kedvem a szövegelését hallgatni. Szóval vagy megmondod, hogy mi a szart kell, csinálnom vagy itt hagylak, és akkor ne panaszkodj, hogy nem segítettem abban a rohadt projectben.

"Erre a kedves szövegre válaszolnom kell." Gondolta Hermione. És csodálkozását, - hogy a fiú hozzá szólt - félre téve így válaszolt neki.

- Figyelj Malfoy én sem akarom a szövegelésed hallgatni - mondta - Szóval... akármilyen meglepő, de a projectet már elkezdtem. Egyedül! Mivel te voltál olyan szíves nem eljönni Roxmortsba kb. két héttel ezelőtt.

Malfoy összeráncolt homlokkal figyelte a lányt, úgy tűnt most sem zavarja az akkori lekésett találkozó emléke.

- Jobb dolgom is volt... - morogta a fiú nem valami boldogan. Hermionének eszébe jutott mit is mondott Ginny és Harry. Pansy és Draco pont akkor vesztek össze. De vajon tényleg összevesztek? Most ahogy nézte őket csöppet sem úgy tűnt. A mardekáros lány vigyorgott, sőt még más lányok is csatlakoztak hozzá és a fiú sem mutatott semmiféle hajlandóságot arra, hogy szakítson vele. Mégis együtt vannak, mi több boldogok... Ez Hermionét, aki minél több bosszúságot szeretett volna a mardekárosnak, elszomorította. Aztán hirtelen észbekapott. "Mikről gondolkozom?? Megint Malfoy és a barátnői, pedig kit érdekel, mi van vele. Boldog vagy szomorú? Nem mindegy?"

- Akkor, hát... - motyogta Hermione, mivel fogalma sem volt most mért is állnak itt. Talán Malfoy el szeretné készíteni a projectet és ráébredt neki is segítenie kellene?! Bár ez nem jöhetett csak úgy a fiú fejéből, hanem bizonyára Deelen professzor keze is közrejátszott ebben, hogy a mardekáros végre idejöjjön hozzá.

- Mikor megyünk Roxmortsba? - kérdezte végül Malfoy. Hermione nagy szemeket meresztve ránézett, mit, aki nem akarja elhinni, hogy tényleg ezt mondta a mardekáros.

- Szombaton, gondolom, mivel akkor megy mindenki - válaszolt tettetett butasággal a lány.

- Kösz a tájékoztatást, - gúnyolódott Draco - a projectre gondoltam. Mikor és hol fogjuk elkészíteni?

Hangján hallatszott, hogy már nagyon idegesíti ez a beszélgetés, ezért Hemione nem húzta tovább az időt és inkább adott egy normális választ.

- A bájital kiállításon. Remélem már láttad hol van, mert akkor odatalálsz - magyarázta a lány.
- Jó - bólintott rá Malfoy - Akkor ott találkozunk szombaton 7-kor.

Hermione arra gondolt az talán túl késő lesz, de végül is mindegy, az a lényeg, hogy végre elkezdik a projectet. Most már nagyon remélte, semmi nem jön közbe és a fiú normálisan fog dolgozni. Mivel akkor talán gyorsan elkészülhetnek, hiszen ő már nagyjából elrendezett pár fontosabb részt a projecttel kapcsolatban. Vázlatot írt, könyveket olvasott, de természetesen ezt nem várta el Malfoytól, csupán annyit, hogy valamit, amit azzal a kevés agyával képes csináljon meg.

- Oké, és ha lehet, ne felejts el eljönni - figyelmeztette csöppnyi gúnnyal a hangjában.
- Nem felejtek el semmit - válaszolta titokzatosan Malfoy és összehúzott szemmel méregette Hermione arcát. A griffendéles lány furcsállva a fiú hangnemét érdeklődve belenézett az őt figyelő két szürke szempárba. " Vajon mit gondolhat? Mit jelent ez a mondat?" Hermionében ilyen kérdések merültek föl, de hiába bámulta kitartóan a szürke szempárt nem kapta meg a választ. Egy ideig még így álldogáltak, de aztán Malfoy hirtelen zavartan elfordította a fejét. Már készült továbbmenni és otthagyni a lányt mikor az utána szólt:

- Szia! - Draco lassan visszafordította az arcát.
- Szia! - mondta és amilyen gyorsan csak lehetett továbbállt. A furcsa jelenet jól összezavarta Hermionét, így az először nem is tudta hova indult átváltoztatástan után. Végül szerencsére félúton eszébe jutott, hogy rossz felé megy, hiszen eredetileg a könyvtárba szerette volna visszavinni a bájitalokról szóló atlaszát. El is indult a könyvtár felé, de nem gondolta, hogy ezek után tud még a könyvekre koncentrálni.

Hermione Roxmorts utcáin sétált és kivételesen teljesen egyedül volt. Pár perccel ezelőtt beszélt Deelennel és elújságolta neki éppen ma szeretnék elkészíteni a projectet Malfoyjal és a kiállításra is ellátogatnak. A professzor örömmel hallgatta végig a lány beszámolóját, majd elbúcsúzott és sok sikert kívánt neki. A griffendéles még betért a Mézesfalásba és vett pár édességet. Igaz, hogy most nem hozott magával sok pénzt és táskát sem, ezért aztán nem vásárolt csak apró cukorkákat. Közben az utcákon egyre kevesebben voltak és kicsit be is sötétedett, hiszen a tél közeledtével egyre hamarabb jön el az este. Hermione édességeit eszegetve és a két összehajtogatott pergamennel a kezében sétált tovább egyenesen a kiállításra.  Mikor odaért még egyszer körültekintett, hátha ott találja a közelben Malfoyt, de senkit nem látott, így inkább bement. A helyiség tele bájitalokkal és furcsa illatokkal nagyon hangulatosnak tetszett. Az eladó egy szimpatikus fiatalember bíztatóan rámosolygott a lányra mikor az belépett.

- Szeretettel köszöntelek a bájital kiállításon! - mondta - Vásárolni jöttél vagy jegyzetelni?
- Jó napot! - köszönt Hermione - Inkább jegyzetelni - mosolygott vissza az eladóra. A férfi bólintott, majd körbemutatott, bíztatva a griffendélest, hogy nyugodtan nézzen körül. A lány engedelmeskedett és nekiállt végigsétálni a polcok előtt. Legelőször csak körülnézett és miután minden érdekes főzetet megvizsgált- némelyiket, ahol ki volt írva, hogy "szagolható" illatilag is - elkezdte keresni a gyógyító bájitalokat. Megtalálta, és neki is ült lejegyzetelni pár fontos dolgot. Nagyban írogatott mikor hirtelen berontott Draco Malfoy. Zavartan nézett az eladóra és odamorgott neki valami köszönés félét, ezek után rögtön Hermionéhez sétált.

- Szia! - motyogta.
- Szia! Kicsit késtél. Elkezdtem kiírni pár fontosabb dolgot - magyarázta a lány a pergamenekre mutatva. Malfoy vágott egy fintort, hiszen valószínűleg nem tetszett neki, hogy egy griffendéles megszólja őt a csupán tíz perces késéséért. Hermione nem figyelte, hogyan reagál a fiú, hanem csak írt tovább. Draco mivel nagyon nem tudta mit kezdjen magával leült az asztalhoz, a lánytól egy messzebb eső székre.

Teltek a percek és Malfoy egyre idegesebb lett. "Mit gondol ez a hülye kis sárvérű, hogy jó dolgomból vagyok itt?! Meddig akarja húzni az időmet? Csak ír és ír... Ide én nem is kellek." Ezzel a gondolattal a fejében felállt és közelebb lépett a lányhoz.

- Mi az? - nézett fel Hermione - Eszedbe jutott, hogy segítened kellene?! - kérdezte szemtelenül a lány.
- Beszélni tudsz, nem? Szólhattál volna - válaszolt vissza ugyanolyan gúnyosan és szemtelenül Draco.
- Gondoltam majd csak eszedbe jut, hogy messzebb nem is ülhettél volna - vágta rá a griffendéles és nyugodtan írogatott tovább.
- Na, ide figyelj vagy mondod, mit csináljak vagy mentem - morogta idegesen a fiú. "Nagyon nagynak hiszi magát, hogy itt parancsolgat."
- Jó - válaszolta a különösen nyugodt Hermione - Ülj, le és írd össze a csoportokat. Mint látod, mindegyik üveg mellett fel van tűntetve - mutatott a bájitalüvegcsék mellett álló papírokra.
- Egy csoportot elég egyszer leírnod - figyelmeztette, majd folytatta az írást.

Malfoy helyet foglalt - immáron a lány mellett - és nekikezdett a munkájának. Nem tűnt valami boldognak, de legalább csinálta, amit kellett. Jó negyed óráig elvoltak ezzel, azután Hermione újabb feladatokat osztott.  És ez így ment kitudja meddig. Alig beszéltek, inkább csak írogatta, így nem történt semmi érdekes és Malfoynak sem volt ideje megszólni ezért vagy azért a lányt. Szóval úgy egybevéve az eltöltött órákat Hermionének semmi különösebb problémája nem volt. Draco ellenben néha már kezdett ideges lenni magától is, de főleg a griffendélestől. "Furcsa, hogy milyen kedves. Na jó, miket beszélek, nem kedves csak megemberelte magát." Ilyenkor már maga a mardekáros is megijedt a saját gondolataitól.  Főleg egy olyan pillanatban amikor Hermione közelhajolt hozzá, hogy elmagyarázzon valamit. "Milyen érdekes édes illata van - gondolta - Pansyn soha nem éreztem még ilyen finomat... igaz Pansy nem is használ parfümöt." Azután hirtelen észbekapott miket is gondol. Gyorsan távolabb húzódott a lánytól, olyannyira, hogy az csodálkozva pillantott rá.

- Attól, még, mert sárvérű vagyok, - mondta furcsán megnyomva a szót - nem kell ilyen feltűnően undorodni tőlem.

Draco érzelemmentes arccal elnézett Hermione mellett és szó nélkül hagyta a megjegyzését.

Már vagy 2 és fél órája dolgoztak, de a griffendéles lány még mindig talált olyan megadott szempontot, amire nem volt válasz.

- Mikor készülünk el? - kérdezte idegesen a fiú - Az eladó sincs már itt.
- Látom... - motyogta Hermione és gyorsan körbenézett majd folytatta a kutatást.  Hirtelen Malfoy zajokra lett figyelmes, egy ideig nem érdekelték, de miután azok egyre hangosabbak lettek felállt az asztaltól. Körbejárta a kiállítást, azonban semmi érdekeset nem talált.

- Stupor - hangzott egy kiáltás, mire Draco hátrazuhant a lány irányába. Hermione ijedten felkelt és a pálcája után szeretett volna nyúlni. Azonban előttük három nagytermetű alak állt, mindhárman feketében és kezükben varázspálcával. A griffendéles pedig mivel nem volt elég gyors pár másodperc múlva már ott feküdt nem messze Malfoytól. Az események ezután felgyorsultak. A három férfi odaugrott az asztalhoz és egyikük elvette a lány pálcáját a másik kettő pedig elkábította a földön fekvő diákokat. Hermione Granger utolsó emlékként erős fájást érzett a fejében és végül pedig elsötétült előtte a kiállítás összes üvegcséje.